A GOT7 valami olyan csodásan tért vissza, hogy nem is álmodhattam volna hasonlóról. A héten négy díjat is bezsebeltünk, az egyetlen baj csak az, hogy mindegyiket átaludtam szépen, kivéve a mai Inkigayo-t. Nem is foghatnám az időeltolódásra, mert a héten a többi műsor eléggé emberi időpontban van (itteni idő szerint), ellenben nekem tegnap délután jutott eszembe, már a harmadik díjunk után, hogy hát nem kellene megnézni őket? Jó, vasárnap ott van az Inkigayo, nézzük meg azt. KST 3:30 PM. Az nálunk mennyi is? Na hát én azt csodás-mesésen félreszámoltam, és az jött ki, hogy fél nyolc, közben fél kilenc, amit ugye én csak akkor tudtam meg, amikor már felébredtem hét húszkor. Mondom valami nem stimmel, itt van a link a live streamhez, de valami kdrama megy rajta. Nyolc óra, még mindig... azért ennyit biztosan nem csúsznak Na aztán rákerestem, hogy a KST az most mennyi, és kiírta, hogy 15:00, na mondom ezt elég jól benéztem.
De utána becsületesen végignéztem, élveztem is nagyon, felfedeztem magam három dalt is, amiket eddig nem hallottam. A KNK-től a Knock, a megfogyatkozott A.ciantől a Touch, a Secret-es Jun Hyoseong-tól pedig a Find Me. Utóbbit körülbelül harmincor meghallgattam a nap folyamán, egyszerűen olyan fülbemászó! Totál odáig vagyok a dalért meg vissza. Ja meg hát a Boys Republic Get downja, az mellett se lehet elmenni szó nélkül, mondjuk azt már hallgatom napok óta, meg a mini albumot is, ami szerintem nagyon jó lett, érdemes meghallgatni. A V.I.P. valami eszméletlen király dal.
Na de mivel mégiscsak a GOT7 a nagy szerelmem, ezt azért megosztom veletek. Jackson volt az egyik műsorvezető, hát annyira édes volt, mikor átadta a srácoknak a díjat <3
Hú hát nem írtam Jackson szülinapja óta... azaz igazság, hogy nem is volt nagyon miről. Most éppen szünetünk volt a héten, úgyhogy élveztem a semmitevést. Pedig lenne dolgom, olvasnom kellene meg egy kicsit előre dolgoznom, hogy ne mindent az utolsó pillanatban kelljen, de mot olyan jól elvagyok a nagy semmivel. Mondjuk azért sem aggódom túl a dolgokat, mert adtam magamnak még egy hét szünetet. Jövőhéten megyek szemvizsgálatra (szerdán, ezért nem lenne túl sok értelme átmennem Pécsre hétfőn, hogy visszajöjjek kedden), amit még három hete rendeztem le. Olyan zsúfolt volt a március a klinikán, hogy csak áprilisra tudtak nekem időpontot adni. Akkor baromi soknak tűnt, most viszont már csak pár nap van hátra... még nem izgulok, de hétfőtől majd tuti bepörgök, hogy úristenúristen. Pedig ez csak egy vizsgálat lesz, itt még nem csinálnak nagy dolgot, max belecsöpögtetnek.
Szóval, rólam azt lehet tudni, hogy ötödikes korom óta szemüveges vagyok. Sajnos örököltem anyu rossz szemét, hát ez van. Világéletemben utáltam a szemüveget, szerintem nekem baromira nem áll jól, mondjuk ezen az se sokat segít, hogy hatodikos korom óta ugyanazt viselem LOL. Akartam váltani valami modernebb darabra, még két évvel ezelőtt, az egyetem megkezdése előtt, de mivel alapvetően ellenszenvvel vagyok a szemüvegek iránt, és meggyőzősésem, hogy mindegyikben ronda vagyok, nem találtam egyet se, ami kicsit is illett volna hozzám. Viszont az utóbbi fél évben eljutottam arra a szintre, hogy megpróbálkoznék a műtéttel. Igen, mondhatjátok, hogy ott van a kontaktlencse. Próbálkoztam vele, nem egyszer, de engem taszít, hogy nyúlkáljak a szememben, félek attól, hogy valami baja is lesz, ha csak egyszer nem 100%-os a higiénia, arról nem is beszélve, hogy baromi sok pénzt lehet vele elcseszni. Úgy értem, ha most sikerül a műtét, azt kifizetem, és hasta la vista, soha többé gondom nincs már vele, ellenben a lencsét mindig újra és újra meg kell venni. Ráadásul mi van, ha nem bírja a szemem (bátyámé például érzékeny rá), akkor csak vissza kell térnem a szemüveghez. Amit nem akarok, úgyhogy mindenképpen marad a műtét.
Sokan kérdezték már tőlem, najó, azért annyira nem sokan, mert csak pár embernek mondtam el, de akiket beavattam, mind kérdezték, hogy nem félek? Megmondom őszintén, nem, mert az van bennem, hogyha végre lekerül rólam ez a fránya szemüveg, akkor lesz végre önbizalmam, és szebbnek fogom látni magam. Nevethettek, de szerintem tényleg jobban nézek ki nélküle (nem világszépe, de olyan átlagos embernek, és az a lényeg, hogy magamnak tetszem, nem?). Az egyetlen félelmem, hogy nem sikerül a műtét (vagy visszaromlik), és úgy marad a szemem, aztán örökké hordhatom a hülye szemüveget. Aki szintén hord - nekem állandóan kell, mert rövidlátó vagyok, tehát a távoli dolgokat nem látom -, az tudja, hogy mennyi mindenben korlátoz: sportolás, nyáron a strandon konkrétan SEMMIT nem látok nélküle, pedig nem olyan kifejezetten rossz a szemem (-3as mindkettő), edzés közben is zavar, sminkelésnél meg pláne. Alig várom, hogy megszabaduljak tőle. És ha nem lesz többet, tényleg szabadnak fogom magam érezni :3
Azt mertem mondani, hogy ez a blog nem a fanolásomról fog szólni? Basszus, elkövettem egy nagy hibát, megígértem valamit és nem tartottam be. Lassan átmegyek fanpage-be. Na jó nem, de azért engedjétek meg, hogy boldog születésnapot kívánjak az ultimate biasomnak, Jacksonnak a GOT7-ből <3
Bevallom nektek őszintén, mikor megismertem a bandát még a debütálásuknál, 2014-ben, azt gondoltam a Girls Girls Girls-ről, hogy egy marha idegesítő dal, és legszívesebben felgyújtanám az egészet, meg mit képzelnek ezek magukról, hogy olyanokat énekelnek, hogy girls girls girls they love me, meg every lady wants a piece of me? És van... egy számuk? Aztán így néztem a klipet, és hm... egész jól táncolnak, omg ez a vörös hajú milyen jól néz ki, ja, Mark a neve, hűha. Aztán így Mark volt a kedvencem, de az el-elkalladó kpop rajongásom miatt nem nagyon figyeltem a srácokra, pedig nagy hiba volt.
Mikor nemrég újra elkezdtem fanolni, feltűnt, hogy a Girls Girls Girlsben van egy srác, aki amúgy így marha jól néz ki, de biztos tudja magáról, ergo olyan fuckboy feje van, nekem biztos nem lesz a kedvencem. Aztán... megtört a jég, és rájöttem, hogy Jackson Wang az egyik legnagyszerűbb ember a kpop idolok között. Félreértés ne essék, nem a többieket akarom leírni ezzel, de Jackson egy JELENSÉG. És ma már szégyellem, hogy egy beképtelt majomnak tartottam, pedig nála aranyosabb, viccesebb és melegszívűbb idolt rég nem láttam. És a nevetése...! Hát az megér egy misét. Rengeteg interjút olvastam velük, megnéztem egy csomó beszélgetős műsort, websorozatot, miegymást, és rájöttem, hogy Jackson egy hihetetlenül édes, jóindulatú ember. Igen, figyeleméhes, ezt beismerem, de az ember amúgy sem tudja levenni róla a tekintetét, tipikusan az a fajta, aki magára vonja az ember figyelmét, de okkal! Mert megvan az a képessége, hogy bármikor mosolyra tudja fakasztani az embert, meglátod, és nevetetned kell, mert szórakoztat az egész lénye. Nagyon sajnálom, hogy az elején előítéletes voltam vele, de aztán megadtam neki az esélyt, és határozottan megérte, mert minden előfeltevésemet ledöntötte.
Szóval ezzel a kis bejegyzéssel kívánok neki nagyon boldog születésnapot <3
Valahogy ma szembesültem azzal, hogy nem mindenkinél jön szombaton a nyúl ajándékkal. Azt hittem ez is ilyen univerzális, mint a karácsony, Jézuska, meg ilyenek. Szóval nálunk úgy van (az én családom nem vallásos, még a nagyszüleim se, lehet ezért vannak ilyen "fura" hagyományaink), hogy pénteken mindig halászlét eszünk, aztán szombaton jön a sonka, kolbász, tojás, kalács, torma olyan délután 4-5 körül, amit erősen befolyásol ugye a sonka elkészülése. Ezután pedig az ajándékozás. Régen a bátyámmal mentem mindig füvet szedni, de amióta nagyobbak lettünk, értsd megtudtuk, hogy nincs nyuszi (hoppá, bocsánat), azóta csak papírfű kerül a kosárba. Idén először nem volt itthon a bátyám húsvétkor, ami engem eléggé lehangolttá tett. Persze ez is a felnőtté válás része, mármint hogy a szülők + gyerekek már nem tudják együtt tölteni az ünnepeket, ha a gyerek éli a saját életét. Szomorú, de tudomásul kell venni.
A karácsonnyal ellentétben a húsvét inkább szól nálunk a csokiról, most is annyit kaptam, hogy egy hónapig fog tartani, mire elfogy. Ráadásul múltkor volt a névnapom, előtte meg nőnap, szóval négy tábla toffifee-m még megvan (nem sűrűn érzek ingert a csokoládéhoz, megmondom őszintén). Plusz tegnap kinéztem egy butikban egy felsőt, azt is megkaptam, főként azért, mert le volt értékelve. Meg egy könyvet is kaptam, Louise O'Neilltől az Örröké a tiéd című regényt. Becsapós, nem egy nyálas romantikus történetről van szó, elég komoly mondanivalója van, pont azért is tetszett meg (meg elég jókat olvastam róla).
Aztán az ünnep úgy alakul nekünk tovább, hogy vasárnap a nagyszüleimnél eszünk, a hagyományos húsleves, töltött csirke + krumplipüré + rizibizi felhozatal. A világ legjobb kajája, még soha nem rontotta el a mamám a készítését. Hétfőn pedig a locsolás, ami idén kimarad, mert anyu bejelentette, hogy neki most ehhez nincs humora, mondjuk nekem se, miután egyik évben leöntötték vízzel a számítógépemet. A következő hét pedig végig szünet <3
Ahogy már megírtam, átköltöztem egy másik albérletbe, ami körülbelül két percre van a sulitól, ráadásul eléggé forgalmas a hely. Tegnap gondoltam egyet, hogy én elmegyek a Sparba (ami meg 200 m, vagy még annyi se). Éppen kijöttem a boltból, mikor elment előtte egy kapucnis srác, aki eléggé megbámult, ez fel is tűnt elsőre. De nem nagyon tulajdonítottam neki jelentőséget. Aztán elindultam hazafelé, viszont közben láttam a szemem sarkából, hogy követni kezdett. Felgyorsítottam, erre ő is. Mikor pedig beértünk a két háztömb közé, ahol pont nem volt egy járókelő sem, utánam szólt, hogy várjam meg. Én meg egy percre annyira megijedtem, hogy ki fognak rabolni, ráadásul FÉNYES NAPPAL, a lakástól 50 méterre. Teljesen pánikba estem és rákiabáltam, hogy "ne kövess", mire ő mondott valamit, hogy hát de ő csak... de nem vártam meg a végét (meg amúgy is füles volt a fülemben), hanem elfutottam gyorsan.
Beértem a lépcsőházba, és tudom tök gáz, de majdnem elbőgtem magam. Tényleg a rémülettől, hogy bántani fognak... nagyon ellopni nem volt mit, csak a telefonom volt nálam (mondjuk azért kiakadtam volna rendesen) meg kétszáz forint visszajáró (még pont azon gondolkodtam, hogy nem is viszek mást magammal, ha csak boltba ugrom le).
És az a legrosszabb, hogy ez már nem az első eset volt. Számszerint a harmadik, hogy ilyen előfordult, és az a szörnyű, hogy mindig olyankor, mikor közeli helyekre mentem. Még előző félévben volt azt hiszem, átugrottam a csoporttársaimhoz, akik három percre laknak tőlem, és oda meg visszafelé is meg akartak támadni. De ennél közelebb már tényleg hogy lakjon egymáshoz az ember, még nem is arról volt szó, hogy éjszaka kertvárosból megyek a központba, vagy ilyesmi. Nem mintha az feljogosítana bárkit, hogy megtámadjon, csak tényleg kiakasztó, hogy lassan már boltba se merek elmenni, mert NAPPAL ilyenek történnek.
És tudom nem kellene általánosítanom, hogy ilyen csak Pécsett fordul elő, de higgyétek el, nyugodtabb szívvel megyek haza otthon este is, mint itt. Szerintem Pécs baromira nem biztonságos város, azt hiszem az ilyen listán eléggé elől van...
update: azért megosztom ezt a videót, cuz that's what i live for.
AJÁNLOM AZ OLDALT
