Hú hát nem írtam Jackson szülinapja óta... azaz igazság, hogy nem is volt nagyon miről. Most éppen szünetünk volt a héten, úgyhogy élveztem a semmitevést. Pedig lenne dolgom, olvasnom kellene meg egy kicsit előre dolgoznom, hogy ne mindent az utolsó pillanatban kelljen, de mot olyan jól elvagyok a nagy semmivel. Mondjuk azért sem aggódom túl a dolgokat, mert adtam magamnak még egy hét szünetet. Jövőhéten megyek szemvizsgálatra (szerdán, ezért nem lenne túl sok értelme átmennem Pécsre hétfőn, hogy visszajöjjek kedden), amit még három hete rendeztem le. Olyan zsúfolt volt a március a klinikán, hogy csak áprilisra tudtak nekem időpontot adni. Akkor baromi soknak tűnt, most viszont már csak pár nap van hátra... még nem izgulok, de hétfőtől majd tuti bepörgök, hogy úristenúristen. Pedig ez csak egy vizsgálat lesz, itt még nem csinálnak nagy dolgot, max belecsöpögtetnek.

Szóval, rólam azt lehet tudni, hogy ötödikes korom óta szemüveges vagyok. Sajnos örököltem anyu rossz szemét, hát ez van. Világéletemben utáltam a szemüveget, szerintem nekem baromira nem áll jól, mondjuk ezen az se sokat segít, hogy hatodikos korom óta ugyanazt viselem LOL. Akartam váltani valami modernebb darabra, még két évvel ezelőtt, az egyetem megkezdése előtt, de mivel alapvetően ellenszenvvel vagyok a szemüvegek iránt, és meggyőzősésem, hogy mindegyikben ronda vagyok, nem találtam egyet se, ami kicsit is illett volna hozzám. Viszont az utóbbi fél évben eljutottam arra a szintre, hogy megpróbálkoznék a műtéttel. Igen, mondhatjátok, hogy ott van a kontaktlencse. Próbálkoztam vele, nem egyszer, de engem taszít, hogy nyúlkáljak a szememben, félek attól, hogy valami baja is lesz, ha csak egyszer nem 100%-os a higiénia, arról nem is beszélve, hogy baromi sok pénzt lehet vele elcseszni. Úgy értem, ha most sikerül a műtét, azt kifizetem, és hasta la vista, soha többé gondom nincs már vele, ellenben a lencsét mindig újra és újra meg kell venni. Ráadásul mi van, ha nem bírja a szemem (bátyámé például érzékeny rá), akkor csak vissza kell térnem a szemüveghez. Amit nem akarok, úgyhogy mindenképpen marad a műtét.

Sokan kérdezték már tőlem, najó, azért annyira nem sokan, mert csak pár embernek mondtam el, de akiket beavattam, mind kérdezték, hogy nem félek? Megmondom őszintén, nem, mert az van bennem, hogyha végre lekerül rólam ez a fránya szemüveg, akkor lesz végre önbizalmam, és szebbnek fogom látni magam. Nevethettek, de szerintem tényleg jobban nézek ki nélküle (nem világszépe, de olyan átlagos embernek, és az a lényeg, hogy magamnak tetszem, nem?). Az egyetlen félelmem, hogy nem sikerül a műtét (vagy visszaromlik), és úgy marad a szemem, aztán örökké hordhatom a hülye szemüveget. Aki szintén hord - nekem állandóan kell, mert rövidlátó vagyok, tehát a távoli dolgokat nem látom -, az tudja, hogy mennyi mindenben korlátoz: sportolás, nyáron a strandon konkrétan SEMMIT nem látok nélküle, pedig nem olyan kifejezetten rossz a szemem (-3as mindkettő), edzés közben is zavar, sminkelésnél meg pláne. Alig várom, hogy megszabaduljak tőle. És ha nem lesz többet, tényleg szabadnak fogom magam érezni :3