Sziasztok, régen jártam már itt. Azt hiszem lesznek ilyen időszakaim, amikor így el-eltűnök, egyszerűen ilyen vagyok, valamikor mindig eljön az a pont, hogy sok lesz, és elölről kell kezdeni.

Hát mióta nem jelentkeztem, sok minden történt. Hirtelen nem is tudom hol kezdjem. Leadtam a jelentkezést a fősulira, végül a tanítóit és az óvodapedagógust jelöltem meg. Utóbbit azért, mert az tűnik most a legreálisabbnak. Szóval, arról már tök sokszor írtam, hogy járok énektanárhoz, és jól is megy egyébként, de mehetne még jobban. Volt februárban egy előalkalmassági, amire nem mentem el, mert az istenért se találtam róla sehol információt, pedig kerestem, sőt még emailt se küldtek... de megmondom őszintén, jobb is, mert nagyon nem állok még készen. Ennek ellenére találkoztam az egyik fősulis tanárral előző héten pénteken, aki meghallgatott. Borzalmas voltam, ezt ki kell mondanom. Nem segített az sem, hogy rosszul emlékezett az időpontra, és negyed órával előbb odarendelt, úgyhogy siettem + három emeletnyit lépcsőztem (még szerencse, hogy mindig szokásom mindenhová előbb odaérni), plusz úgy is énekeltem, hogy csak legyek már túl rajta, szóval eléggé alulmúltam önmagamat. Mondjuk ő azt mondta, hogy nehéz dalt választottam, de az énektanárom kitart amellett, hogy ez nem is nehéz. Na mindegy. Az volt az első kérdése, hogy megy magasabban? Sok ismerősöm okoskodott, hogy ugyan mért baj, ha valaki mélyebben énekel, meg hogy ettől még fel fognak venni. Nem. Ez egy kritérium, könyörgöm. Hogyan tanítanád meg a gyerekeknek a dalt, ha nem ott énekelsz, ahol kell? Na mindegy, csak azért bosszantott fel, mert nem szeretem, mikor jobban akarják tudni mások, akik benne sincsenek az egészben...

Utána vissza kellett énekelnem, amit ő énekelt nekem, majd eltalálni a hangot, ezek mentek, ebben jó vagyok szerencsére. Azt mondta, hogy most még nagyon 50-50 dolog, sikerülhet is, de lehet, hogy nem... a tanítóképzős énektanár ugyanis nagyon szigorú. Viszont ez a tanár, akivel én beszéltem, azt mondta, hogy az óvodapedagógusra jó vagyok már így is (eh, köszi), úgyhogy ha esetleg nem jönne össze a tanítói, akkor az óvodapedagógusra már megvan a helyem. De nem reménytelen a tanítói sem, csak gyakoroljak szorgalmasan továbbra is.

Ezek mellett volt egy nagy összeveszésem apámmal előző héten... vagyis csak besokkaltam már a hülyeségei miatt, hogy őszinte legyek. Annyira felhúztam magam, hogy muszáj volt lelépnem itthonról, ráírtam az unokatesómra, aki szerencsére befogadott éjszakára. Igazából azért csináltam, hogy vegye már észre magát. Mert mindig ugyanaz van, ordít, káromkodik, elhord mindennek... aztán bemegyek a szobámba, és álomba sírom magam, amiről ő nem tud. Ettől mért változna meg? Szóval kellett valamit csinálni, amitől végre felfigyel arra, hogy valamit szarul csinál. Nem tudom, hogy meglett-e a hatása, de tegnap leült velem meg anyámmal beszélgetni, bár igaz, hogy eléggé ittas volt, na mindegy. Nem akarok még jobban belemenni a részletekbe, de nevetséges indokai vannak ellenem. Mindegy is.

Öhm, lesz majd egy kpop related bejegyzés is valamelyik nap, most csak a minden napi dolgokkal akartam jelentkezni. Amúgy mindjárt elalszom, úgyhogy elnézést, hogy a vége ilyen összecsapott lett.

Sziasztok. Hát jó régen jelentkeztem, konkrétan majdnem két hete. Úgyhogy most kívánnék boldog új évet nektek! Jobb későn, mint soha *közhely khm* Nem csináltam szilveszterkor semmi extrát, mint ahogy sose szoktam. Nem igazán rajongom az új év megünnepléséért. Közhely, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyi minden elmúlt, meg mennyi mindennek vége van már, és így... csak rossz lesz tőle a kedvem. Szóval ilyenkor szeretek egyedül lenni. Konkrétan filmet néztem (Kingsman, és jó is volt), és ennyi. Igazából nem hiányzott, hogy kimozduljak.

Főleg ilyen hidegben... jó, ne sírjon az ember, mert tél van, de nekem akkor se legyen mínusz tizenöt, kérlek. Még a mínusz ötben is majd' megfagytam tegnap, mikor este mentünk moziba. Nálunk nincs "rendes mozi", mert eléggé kis város ez ahhoz, azt mondják mindig, hogy nem lenne rá igény (pedig szerintem lenne, mert tegnap nagyon sokan voltak), úgyhogy csak mozgó mozink van. Igazából nem is tudtam, hogy jönnek, csak valahogy szembejött velem a neten, hogy Luhan szerepel A Nagy Falban, anyu meg mondta, hogy amúgy hétvégén lesz mozi, nem adják véletlenül? És mit ad isten, vasárnap estére azt tűzték műsorra. Konkrétan el se akartam hinni, hogy Magyarországon adnak egy filmet, amiben Lulu szerepel. És egyébként szerintem nem is volt olyan rossz...  tudom, hogy sokan lehúzták, meg IMDB-n se a legjobb az értékelése, de szerintem semmivel nem rosszabb, mint a hasonló amerikai fantasy filmek. Sőt, voltak benne nagyon jó gondolatok, a látványvilága nagyon szép, ezt megéri 3D-ben nézni. És Luhan nagyon aranyos volt benne, igaz nem szerepelt sokat, de amikor igen, az nagyon fontos volt a történet alakulásában. Úgyhogy örülök, hogy láttam.

Ma meg voltam énektanárnál megint. Még karácsony előtt voltam utoljára, mert a suliban most szünet volt ugye még múlthét hétfőn. Már nem megy annyira rosszul... vagyis, most már kicsit bátrabb vagyok, mint eddig. Egyelőre az előalkalmasságiról semmit nem tudok, mert nem találtam róla infót, csak a rendes vizsgáról, ami majd májusban lesz. Hát az még eléggé odébb van... addig még a tesit is meg kéne szerveznem, hogy ne úgy menjek oda, hogy semmit nem tudok belőle.

Egyébként sokat gondolkodtam a blog jövőjén... tudjátok, nincs kedvem mostanában írni, mert nem igazán történik velem semmi, és csak ugyanarról a pár témáról tudnék beszélni. Ami amúgy jó, mert legalább visszanézve majd látom az ívét a fejlődésemnek, de nem túl... izgalmas? Hát nem. Pedig lassan egy éves lesz a blog, szóval jó lenne, ha nem döntenék a zárás mellett, de nem tudom. Szeretnék írni olyan dolgokról, mint koreai sorozatok meg zenék, de úgy érzem, hogy itt nem férne el. Nem érezném idevalónak, mert ha írnék ajánlókat, azt elkülönítve a minden napos történésektől tenném. Hogy akit csak az egyik érdekli, annak ne kelljen elviselnie a másikat is... majd még meglátom. Egyelőre annak is örülök, hogy ezt a bejegyzést sikerült megszülnöm.

Ja igen, és új kinézetet is tettem fel, mert az előző már két hónapja fent volt, és kicsit untam már. Előző héten volt come backje az NCT 127-nek, ráadásul végre debütált Johnny, plusz berakták Doyoungot is. Úgyhogy a rájuk való tekintettel, és mert az album totál 10/10es, most ők szerepelnek a kinézeten^^

Eddigi legrosszabb karácsonyomat éltem meg idén... nem is tudom hol kezdjem igazából. Baromira belefáradtam már abba, ami itthon megy, hogy őszinte legyek. Bátyám hazajött, és negyedik napja a "bántsuk Edent" show megy, amit kissé már unok. Persze mondhatjátok, hogy ez olyan testvéri dolog, de tudjátok, mikor 24/7 ezt kapja az ember, akkor már egy kicsit sok. Mindig találnak valamit, amivel engem lehet bántani, cikizni. Mindig én vagyok az, akit kikezdenek a többiek.

Szombaton a nagybátyámék szépen elfeledkeztek az ajándékomról. Mivel nem ismernek annyira, hogy tudjanak nekem ajándékot venni, minden évben én veszem meg magamnak. Most is így volt, rendeltem magamnak CD-t, anyu pedig becsomagolta, aztán odaadta apámnak, hogy ő adja oda a nagybátyáméknak. Hát ahogyan azt kell, elpakolták valahová a garázsban, köszi, és ez senkinek nem tűnt fel. Ott állunk szenteste a lakásukban, ajándékosztás meg miegymás, hát Aris mit kap... hm... és tulajdonképpen nem értem, hogy se a nagybátyámnak, se az ostoba buta picsa feleségének nem tűnt fel, hogy hát mit is adunk Arisnek ebben az évben? Ja hogy ennyire vagyok fontos, köszi szépen. Bezzeg ha fordítva történt volna, és az ő lányai nem kapnak semmit, abból mekkora hiszti van. A két kis hálátlan így is siránkozott, hogy ők nem azt kapták, amit akartak. Hát örülj, hogy kaptál valamit egyáltalán.

Másnap jött meg a bátyám, igaz kicsit késve, mert az ónos eső miatt nem tudott kimenni a buszhoz. De most már azt kívánom bárcsak ne jött volna... tudom ez elég gonosz, de elegem van már abból, hogy mindig minden róla szól, és totál el vagyok nyomva mellette. Hétfőn kint voltunk a dédinél, egész végig az ment, hogy jaj a bátyám milyen helyes, milyen magasra nőtt, milyen okos, jaj ő már dolgozik, bezzeg a húga, na ő meg csak fogyaszt. Én nem szoktam tiszteletlen lenni az idősekkel, de majdnem felálltam és eljöttem, főleg, hogy múltkor volt egy hasonló beszólása, hogy mért nem vagyok már férjnél, és mért nem dolgozom már, mint egy rendes ember. Utána másik nagyszüleimnél a szokásos, konkrétan három óra alatt nem tudta megkérdezni egyik sem, hogy kérek-e valamit inni. Nem arról van szó, hogy nem tudok szólni, ha szomjas vagyok, csak vendégségben illik megkérdezni, ad 1, ad 2, szokásos vendéglátás náluk az, hogy kiteszi a sütit, és a fél tálcát ő eszi meg. Na mindegy.

És akkor itthon meg kapom folyamatosan az ívet mindenért, meg merek nézni egy sorozatot, akkor én már ízléstelen kis nyomi vagyok, mert "koreai barátok köztöt" nézek, meg "koreai szarokat", te meg rasszista vagy as fuck. Nem értem, hogy felnőtt emberek hogyan tudnak leragadni olyan szinten, hogy ők akarják megmondani másoknak, hogy mit hallgathatnak meg nézhetnek. Mármint félre ne értsetek, nem akarom a habzó szájú fangirlt játszani, csak egyszerűen nem értem, hogy mért kell ezt nekik ennyire véresen komolyan venni. Ez csak zene. Csak egy film. Csak egy sorozat. Nem mindegy, hogy amerikai, koreai, spanyol, francia, japán, vagy bánom is én milyen nemzetiségű, aki csinálja? Szerintem sokkal gyerekesebb az, hogy a külsejük miatt elkezdenek vagdalkozni, mintha amúgy nem lenne teljesen mindegy, hogy hogy néznek ki.

És akkor még kérdezik, hogy mért nem megyek velük este találkozni az xy-nal. Miért mennék? Hogy megint én legyek mindenki céltáblája? Hogy én legyek az, aki hülyének van nézve? Vagy semmibe? Az a másik kedvencem egyébként. Mindig minden a bátyámról szól, és bocs, de nem akarok asszisztálni hozzá. Nagyapám még beszól, hogy az unokatestvérem a nyakába ugrik a bátyjának, mikor félévente egyszer találkoznak. Ja persze, mert az övé nem olyan douchebag, mint az enyém. Mindenki csak azt látja, hogy helyes meg okos, és mindig őt védik velem szemben, holott egy igazi beképzelt seggfej tud lenni, aki magas lóról beszél más emberekkel, és azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt. Elegem van, hogy akárhányszor hazajön, egy szarkupacnak érzem magam mellette, mert a viselkedésével ezt váltja ki belőlem.

Igen, ez egy hisztizős post lett, valószínűleg az utolsó bejegyzésem ebben az évben, de valahová le kellett írnom, mert már nagyon betelt a pohár. Azért bármennyire igyekszem, még én se tudom elviselni, ha egész nap atrocitások érnek.

Boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak (már ha még vagytok haha). Hamarosan jelentkezem majd, a két ünnep között. Legyetek jók!

Nincs karácsony EXO nélkül ♥

Jaj de régen írtam már. Mi is történt velem az utóbbi időben? Voltam megint Pécsen, volt csoporttársaimmal ajándékozást tartottunk, mert azt gondolták, hogy számítok még annyira, hogy én is benne legyek egy ilyen secret santa dologban. Jól esett egyébként, hogy nem hagytak ki belőle. Akit én húztam... hát pont azt a csoporttársamat nem kedvelem annyira, igazából eléggé sokszor megbántott engem a két év alatt, mindig is éreztem egy kis ellentétet közöttünk. Amit mondjuk nem tudom miért van, mert én sosem bántottam, de ő eléggé bunkó dolgokat vetett oda nekem számtalan alkalommal. Namindegy. Úgyhogy igazából nem tudtam mit vehetnék neki, végül egy nagyon mainstream ajándék mellett döntöttem: baglyos plüss. Szereti a baglyokat nagyon, ezt tudom róla, a plüss meg szerintem olyan, amivel nem nagyon lehet mellélőni. Legalábbis én örülnék, ha azt kapnék valakitől. Amúgy baromi mázlim volt vele, mert ezek a mülleres plüssök egy vagyonba kerülnek, ez viszont le volt árazva, fogalmam sincs miért, de az a lényeg, hogy az eredeti ár 1/3ért kaptam meg, ami azért nem rossz.

Sajnos pont úgy jártam, hogy aki engem húzott, az csak este tizenegykor futott be a délután helyett, szóval mikor hétkor mindenki megajándékozta a másikat, én egy kicsit bután álltam ott, hogy hát az enyém még nincs itt. De amúgy nagyon örültem annak, amit kaptam. Először is, varrt nekem egy plüsst, amire én első azt hittem, hogy egy nyakpárna, mert úgy volt összehajtva. Egy kígyót kaptam. Kérdezhetitek, hogy miért varrtak nekem egy kígyó plüssöt, mikor a kígyó nem egy túl pozitív állat... nos igazából azért, mert mardekáros vagyok, és ugye a Mardekár címerállata a kígyó. Az pedig eszméletlen menő, hogy ő saját maga varrta nekem. Emellett kaptam egy Baekhyunos jegyzettömböt, aminek azért örülök, mert utána járt, hogy szeretem az EXO-t, azon belül is Baekhyunt. Plusz rendelt nekem még egy gyűrűt is, csak az még nem jött meg sajnos. De nagyon-nagyon jól esett, hogy ilyen személyes ajándékot kaptam, és hogy ennyire gondolt rám.

Összességében amúgy jól éreztem magam, jó volt végre egy kicsit kimozdulni itthonról. Egyedül az volt kicsit kellemetlen, hogy a földön aludtam, az erkélyajtó előtt, és konkrétan éreztem, hogy jön be a hideg, szóval kábé megfagytam éjszaka, főleg, hogy nem is aludtam sokat, mert egyrészt nem voltam álmos, másrészt a föld törte a hátamat, meg még a hideg. Kicsit olyan volt, mint egy túlélő show. Najónem. Legalább tető volt a fejem felett, haha.