Sziasztok, régen jártam már itt. Azt hiszem lesznek ilyen időszakaim, amikor így el-eltűnök, egyszerűen ilyen vagyok, valamikor mindig eljön az a pont, hogy sok lesz, és elölről kell kezdeni.

Hát mióta nem jelentkeztem, sok minden történt. Hirtelen nem is tudom hol kezdjem. Leadtam a jelentkezést a fősulira, végül a tanítóit és az óvodapedagógust jelöltem meg. Utóbbit azért, mert az tűnik most a legreálisabbnak. Szóval, arról már tök sokszor írtam, hogy járok énektanárhoz, és jól is megy egyébként, de mehetne még jobban. Volt februárban egy előalkalmassági, amire nem mentem el, mert az istenért se találtam róla sehol információt, pedig kerestem, sőt még emailt se küldtek... de megmondom őszintén, jobb is, mert nagyon nem állok még készen. Ennek ellenére találkoztam az egyik fősulis tanárral előző héten pénteken, aki meghallgatott. Borzalmas voltam, ezt ki kell mondanom. Nem segített az sem, hogy rosszul emlékezett az időpontra, és negyed órával előbb odarendelt, úgyhogy siettem + három emeletnyit lépcsőztem (még szerencse, hogy mindig szokásom mindenhová előbb odaérni), plusz úgy is énekeltem, hogy csak legyek már túl rajta, szóval eléggé alulmúltam önmagamat. Mondjuk ő azt mondta, hogy nehéz dalt választottam, de az énektanárom kitart amellett, hogy ez nem is nehéz. Na mindegy. Az volt az első kérdése, hogy megy magasabban? Sok ismerősöm okoskodott, hogy ugyan mért baj, ha valaki mélyebben énekel, meg hogy ettől még fel fognak venni. Nem. Ez egy kritérium, könyörgöm. Hogyan tanítanád meg a gyerekeknek a dalt, ha nem ott énekelsz, ahol kell? Na mindegy, csak azért bosszantott fel, mert nem szeretem, mikor jobban akarják tudni mások, akik benne sincsenek az egészben...

Utána vissza kellett énekelnem, amit ő énekelt nekem, majd eltalálni a hangot, ezek mentek, ebben jó vagyok szerencsére. Azt mondta, hogy most még nagyon 50-50 dolog, sikerülhet is, de lehet, hogy nem... a tanítóképzős énektanár ugyanis nagyon szigorú. Viszont ez a tanár, akivel én beszéltem, azt mondta, hogy az óvodapedagógusra jó vagyok már így is (eh, köszi), úgyhogy ha esetleg nem jönne össze a tanítói, akkor az óvodapedagógusra már megvan a helyem. De nem reménytelen a tanítói sem, csak gyakoroljak szorgalmasan továbbra is.

Ezek mellett volt egy nagy összeveszésem apámmal előző héten... vagyis csak besokkaltam már a hülyeségei miatt, hogy őszinte legyek. Annyira felhúztam magam, hogy muszáj volt lelépnem itthonról, ráírtam az unokatesómra, aki szerencsére befogadott éjszakára. Igazából azért csináltam, hogy vegye már észre magát. Mert mindig ugyanaz van, ordít, káromkodik, elhord mindennek... aztán bemegyek a szobámba, és álomba sírom magam, amiről ő nem tud. Ettől mért változna meg? Szóval kellett valamit csinálni, amitől végre felfigyel arra, hogy valamit szarul csinál. Nem tudom, hogy meglett-e a hatása, de tegnap leült velem meg anyámmal beszélgetni, bár igaz, hogy eléggé ittas volt, na mindegy. Nem akarok még jobban belemenni a részletekbe, de nevetséges indokai vannak ellenem. Mindegy is.

Öhm, lesz majd egy kpop related bejegyzés is valamelyik nap, most csak a minden napi dolgokkal akartam jelentkezni. Amúgy mindjárt elalszom, úgyhogy elnézést, hogy a vége ilyen összecsapott lett.