Azon gondolkodtam, hogy milyen bejegyzéssel készüljek, amikor nincs miről írnom, szóval hoztam egy ilyen tumblr-ös tesztet. Eredetileg bias tag, szóval különböző bandákból különböző kedvenceket kéne, de én egyszerű vagyok, mint a faék, úgyhogy maradtam csak a GOT7-nél (amúgy megcsináltam az eredetit is, majd felrakom, ha megint nem lesz miről írnom).
Jelölj meg 10 (esetemben 7) tagot!
1. Jackson
2. Youngjae
3. BamBam
4. Mark
5. Junior
6. JB
7. Yugyeom
Jöjjenek a kérdések:
{3;5} Ki lenne a legjobb barátod? (BamBam & Junior)
BamBam-et mondanám, Juniorral biztos nem lennék legjobb barát, vele ilyen bírlak-nem bírlak kapcsolatot tudok elképzelni. Amúgy nem tudom miért, de mindig voltak fenntartásaim vele kapcsolatban, meg túlságosan hasonlítunk, ezért szerintem sokszor veszekednénk. BamBammel meg baromira ellennénk.
{4;7} Kinek van jobb hangja? (Mark & Yugyeom)
Hát nem vagyok énektanár, hogy ezt megítéljem, meg nem mondanám, hogy olyan baromi jó a hallásom ilyen tekintetben. Yugyeom énekes pozícióban van, szóval nyilván neki, de például hangszín tekintetében Marké jobban tetszik. De ha tényleg azt nézem, hogy ki tud szebben énekelni, akkor Yugyeom.
{2;6} Ki a viccesebb? (Youngjae & JB)
Mivel JB nekem abszolúte egy cold prince (attól még szeretem <3), ezért Youngjae-t mondanám. Ami egyébként még meg is állja a helyét, mert szerintem Jancsi fiam igenis vicces. Mondjuk inkább úgy, hogy nevet rajta az ember, mert olyan kis awkward.
Nem tudom olvastátok-e a hírt, mindenesetre én leírom - bár nem rajongói oldal vagyok, de lassan kezdek abba átmenni tényleg -, szóval ma jött a hír, hogy JB kórházba került, mert derékfájdalmai vannak. A szemfüles rajongók már korábban is kiszúrták, egyszer rá is kérdeztek, sőt, jöttek a képek arról, hogy fogja a derekát, és látszólag fájdalmai vannak. Na most kiderült, hogy porckorong sérve van, ma fel sem tudott lépni az M Countdownban.
Én személy szerint nagyon megijedtem, mert egyrészt ez azt jelenti, hogy elég sokáig kidőlt szegény, másrészt meg... nem, nem akarok arra gondolni, hogy súlyos, de nagyon féltem őt. Már ma is hiányzott, bármennyire is odáig vagyok a This love feldolgozásukért, fájt látni azt a hiányzó helyet Jackson és BamBam között... ráadásul pont 29-én és 30-án lesz koncertjük, amin csak hatan fognak részt venni. El se tudom képzelni, hogy mit érezhet JB, bizonyára nagyon szomorú és csalódott lehet. A többiek is, bár azt mondom, hogy mindenki hiánya megérződik, a leader mégiscsak okkal leader. Nagyon remélem, hogy semmi súlyos, és hamar meggyógyul, mert el se tudom képzelni, hogy milyen érzése lenne megválni tőle. Nem, erre gondolni sem akarok.
Egyébként nekem nagyon tetszett ez a feldolgozás (JB hiánya ellenére is). Jó lenne, ha valami ilyesmi koncepciót követnének legközelebb, szerintem baromi jól állt nekik, Youngjae meg ellopta a show-t egyszerűen, olyan gyönyörűen énekelt. De beszélhetnénk arról is, hogy Mark szőke (!!!) lett, Jackson énekelt, Junior mozgása, Yugyeom tánca, BamBam lábai, aaahw. Fangirl mode off.
Na megérkezett a várva várt bejegyzésem arról, hogy miért is szeretem annyira a GOT7 nevű bandát. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azoknak tanácsos elolvasni, akik bírják az ömlengést, nem tudom mikor fangirlködtem ennyit utoljára írásban, de most kitomboltam magamat. Hát akkor jó olvasást (két részletben, a tovább mögött majd a többi, mert elég sokat írtam, nagy pacsi annak, aki végigolvassa).
Kezdeném rögtön azzal, hogy hogyan is ismerkedtem meg a fiúkkal. Már két éve, rögtön a debütálásukkor hallottam a Girls Girls Girlst, és elsőre olyan szeretem-utálom érzésem volt iránta. Egyrészt bejött a szám, de valahol meg idegesített is, akkoriban pont az a "nekem semmi nem jó" időszakom volt. Ami már feltűnt akkor is, hogy Mark milyen iszonyatosan jól néz ki. Megmondom őszintén, ő volt az első, akire felfigyeltem, meg a drága kis Bamboo (BamBam), mert bár nagyon kis fiatalka volt még ott (mindössze tizenhat éves), de volt egy olyan kisugárzása (amit a mai napig megőrzött). És kész, ennyi, én a többiekkel nem nagyon foglalkoztam, nekem elég volt Mark látványa. Akkor még azt hittem, hogy ő a leader, mert van egy olyan vezetői kisugárzása, vagy hogy is mondjam, bár mióta megismertem őket alaposabban, a csendes személyisége miatt meg is cáfolnám magam rögtön.
Utána nem nagyon foglalkoztam velük igazából, egyrészt az éppen holtvágányra jutott kpop mániám miatt, másrészt meg nem is tudom, ekkoriban éreztem úgy, hogy én ehhez már nagy vagyok (imádom magamat megcáfolni, mondtam már?). Aztán eltelt egy kis idő, ők sorra adták ki a dalaikat, nem kerültek bele a látószögembe, meg ahogy egyre jobban elhatárolódtam tőlük, úgy maradt meg a dal és a banda is egy idegesítő kpop csapatként az emlékezetemben. Hú de mekkorát tévedtem.
És akkor elérkeztünk a legjobb részhez, az újrafelfedezéshez. Adtam nekik még egy esélyt, és iszonyatosan jól döntöttem, mert ma már ők az ultimate kedvenc bandám, és valahogy van is egy szépsége a dolognak, hogy régen mennyire irritáltak, most meg mennyire odáig vagyok értük. Minek köszönhető, hogy elrabolták a szívemet? Nos, elsősorban Jackson Wangnek. De mivel ő az ultimate biasom, ezért előbb a többiekről írnék egy kicsit.
A második esélyt az If you do számuk miatt kapták meg. Én egyszerűen odáig vagyok azért a dalért! Van bennem egy kicsi "csalódás", amiért nem maradtak meg ennél az iránynál, és most a Fly egészen más hangzást követ, mert nekem az If you do a legkedvencebbem tőlük. Egyrészt azért, mert érett szerzemény, mármint félreértés ne essék, szeretem a bohóckodós, viháncolós oldalukat, sőt, de zenei téren mégiscsak ez áll hozzám közelebb. Nos, miattuk még váltani is kénytelen voltam, illetve, csak úgy jött magától a dolog, mert az If you do után a többi daluk is ámulatba ejtett. A mindenki nagy kedvence Just Right először szintén idegesített (haha), mert abban a klipben minden benne van, ami miatt az ember jó messze el akarná kerülni a kpop-ot. És mégis! Valahogy bekúszott a bőröm alá, és most már nem is akar elereszteni többé! Olyannyira megszerettem azt az era-t, hogy még Mark fánkos pulcsiját is megrendeltem ebayről (ne nevess!).
Nem mondom, hogy a srácok nagy ereje mindenképpen a zenéjük volna. Persze, az is nagyon fontos, ha nem a legfontosabb, mert hogyan kedvelhetnél egy bandát, ha alapvetően nem tetszenek a dalaik? Én azt mondom, e tekintetben, és most teljesen reális vagyok, hogy a srácaimnak még érniük kell egy kicsit. Már nem újoncok, két éve debütáltak, de valahogy nem kaptak saját hangzást az ügynökségtől, még nincs meg a saját hangjuk. Többek között talán ezért van az, hogy Koreában nem olyan sikeresek, mint nemzetközi szinten. Lenyűgöz, hogy mennyire international fannal büszkélkedhetnek, ugyanakkor elszomorít, hogy a saját hazájukban mellőzik őket. Úgy gondolom, hogy jó lenne, ha találnának nekik egy erős stílust, amit el is tudnak sajátítani (ergo nem valami légből kapott dolog, ami teljesen más, mint az egyéniségük), mert sokszor úgy érzem, mintha minden egyes comebackjük egy másik bandáé lenne. Valami koncepciót most már! És akkor szerintem rendben lesznek. Ezért is említettem, hogy az If you do milyen fontos nekem, szerintem az a stílus az, ami felé esetleg elmozdulhatnának. De persze ez csak az én véleményem.
A GOT7 valami olyan csodásan tért vissza, hogy nem is álmodhattam volna hasonlóról. A héten négy díjat is bezsebeltünk, az egyetlen baj csak az, hogy mindegyiket átaludtam szépen, kivéve a mai Inkigayo-t. Nem is foghatnám az időeltolódásra, mert a héten a többi műsor eléggé emberi időpontban van (itteni idő szerint), ellenben nekem tegnap délután jutott eszembe, már a harmadik díjunk után, hogy hát nem kellene megnézni őket? Jó, vasárnap ott van az Inkigayo, nézzük meg azt. KST 3:30 PM. Az nálunk mennyi is? Na hát én azt csodás-mesésen félreszámoltam, és az jött ki, hogy fél nyolc, közben fél kilenc, amit ugye én csak akkor tudtam meg, amikor már felébredtem hét húszkor. Mondom valami nem stimmel, itt van a link a live streamhez, de valami kdrama megy rajta. Nyolc óra, még mindig... azért ennyit biztosan nem csúsznak Na aztán rákerestem, hogy a KST az most mennyi, és kiírta, hogy 15:00, na mondom ezt elég jól benéztem.
De utána becsületesen végignéztem, élveztem is nagyon, felfedeztem magam három dalt is, amiket eddig nem hallottam. A KNK-től a Knock, a megfogyatkozott A.ciantől a Touch, a Secret-es Jun Hyoseong-tól pedig a Find Me. Utóbbit körülbelül harmincor meghallgattam a nap folyamán, egyszerűen olyan fülbemászó! Totál odáig vagyok a dalért meg vissza. Ja meg hát a Boys Republic Get downja, az mellett se lehet elmenni szó nélkül, mondjuk azt már hallgatom napok óta, meg a mini albumot is, ami szerintem nagyon jó lett, érdemes meghallgatni. A V.I.P. valami eszméletlen király dal.
Na de mivel mégiscsak a GOT7 a nagy szerelmem, ezt azért megosztom veletek. Jackson volt az egyik műsorvezető, hát annyira édes volt, mikor átadta a srácoknak a díjat <3
Azt mertem mondani, hogy ez a blog nem a fanolásomról fog szólni? Basszus, elkövettem egy nagy hibát, megígértem valamit és nem tartottam be. Lassan átmegyek fanpage-be. Na jó nem, de azért engedjétek meg, hogy boldog születésnapot kívánjak az ultimate biasomnak, Jacksonnak a GOT7-ből <3
Bevallom nektek őszintén, mikor megismertem a bandát még a debütálásuknál, 2014-ben, azt gondoltam a Girls Girls Girls-ről, hogy egy marha idegesítő dal, és legszívesebben felgyújtanám az egészet, meg mit képzelnek ezek magukról, hogy olyanokat énekelnek, hogy girls girls girls they love me, meg every lady wants a piece of me? És van... egy számuk? Aztán így néztem a klipet, és hm... egész jól táncolnak, omg ez a vörös hajú milyen jól néz ki, ja, Mark a neve, hűha. Aztán így Mark volt a kedvencem, de az el-elkalladó kpop rajongásom miatt nem nagyon figyeltem a srácokra, pedig nagy hiba volt.
Mikor nemrég újra elkezdtem fanolni, feltűnt, hogy a Girls Girls Girlsben van egy srác, aki amúgy így marha jól néz ki, de biztos tudja magáról, ergo olyan fuckboy feje van, nekem biztos nem lesz a kedvencem. Aztán... megtört a jég, és rájöttem, hogy Jackson Wang az egyik legnagyszerűbb ember a kpop idolok között. Félreértés ne essék, nem a többieket akarom leírni ezzel, de Jackson egy JELENSÉG. És ma már szégyellem, hogy egy beképtelt majomnak tartottam, pedig nála aranyosabb, viccesebb és melegszívűbb idolt rég nem láttam. És a nevetése...! Hát az megér egy misét. Rengeteg interjút olvastam velük, megnéztem egy csomó beszélgetős műsort, websorozatot, miegymást, és rájöttem, hogy Jackson egy hihetetlenül édes, jóindulatú ember. Igen, figyeleméhes, ezt beismerem, de az ember amúgy sem tudja levenni róla a tekintetét, tipikusan az a fajta, aki magára vonja az ember figyelmét, de okkal! Mert megvan az a képessége, hogy bármikor mosolyra tudja fakasztani az embert, meglátod, és nevetetned kell, mert szórakoztat az egész lénye. Nagyon sajnálom, hogy az elején előítéletes voltam vele, de aztán megadtam neki az esélyt, és határozottan megérte, mert minden előfeltevésemet ledöntötte.
Szóval ezzel a kis bejegyzéssel kívánok neki nagyon boldog születésnapot <3
AJÁNLOM AZ OLDALT
