Boldog születésnapot az első SHINee biasomnak. Emlékszem, amikor megismerkedtem velük, rögtön az ő hangja ragadott meg (meg a Ring Ding Dongos haja, de pszt). Akkor még semmit nem értettem az énekhez, úgyhogy amikor megláttam, hogy valaki írta, hogy 3 oktáv a hangterjedelme, totál odavoltam, hogy hűha, ez nem semmi (azóta persze tudom, hogy nem ezen múlik a dolog egy énekesnél, de ő ettől függetlenül is nagyon jó énekes).
Valamint boldog ötödik évfordulót az EXO-nak! Ah, mikor öt éve kijött a MAMA, éppen húsvéti szünet volt. Annyira vártam már, hogy debütáljanak, aztán teljesen odáig voltam az egész conceptért. Még egy történetemet is megihlették ezzel a szuperképesség, meg egy másik bolygóról jöttünk dologgal. Talán ez az egyetlen csapat, ahol nem változott meg drasztikusan, hogy ki a biasom (jó, volt egy kis kitérőm Sehunnal, de alig egy-két hónapig tartott). Alig várom már az idei comebackjüket.
Kicsit meglepő volt, hogy volt pár olyan, akiről még csak nem is hallottam, nemhogy egy dalt legalább. De ahogy elnéztem, ez egy régi kihívás lehet, legalábbis a bandákból ítélve. Kicsit visszahozta a régi 2012. előtti érzéseket. Amúgy pont a napokban volt a hetedik évfordulóm, hogy kpopot hallgatok. Jó rég volt már basszus.
Rég írtam már a srácokról... mondjuk ennek oka is van. Majdnem egy éve kezdődött a Flight Log trilógia, és most értünk a végére, úgyhogy megosztanám veletek a nem túl pozitív gondolataimat.
Akkor lettem igazán GOT7 rajongó, mikor még nem jött ki a Fly. Csak az előtte lévő albumokra támaszkodhattam, amik tetszettek is. De valahogy a Fly óta nem tudok mit kezdeni velük. Elmentek zeneileg egy olyan irányba, ami nem igazán az én számíze, és ahogy látom, nagyon sokaknak szintén nem. Őszintén, mindig is jobban kedveltem a srácok személyiségét, mint a zenéjüket. Mindig úgy voltam vele, hogy lehetnének jobb dalaik, főleg, ha a title trackeket nézzük. Viszont akkor még a stílusuk jó volt legalább. Amióta megkezdődött a Flight Log Series, mintha 360 fokos fordulatot vettek volna. És nem értem miért! Az egész trilógia során közreműködtek a dalokban, és bevallom, sokkal jobbank tetszettek a saját dalaik, mint azok, amiket mások írtak nekik, VISZONT, Youngjae és JB zeneileg sokkal jobban kiteljesedik szólóban, mint a csapat dalainál. Nyilván az ember ha csak saját magának szerez dalokat, sokkal személyesebbre veszi, meg tényleg olyat ír, amit szeret, viszont ettől függetlenül szomorú, hogy ebből csak haloványan látok bármit is visszaköszönni az albumokon.
A trilógia első darabjánál, a Departure-nél még jött a szokásos formula, azaz a B-side dalok sokkal jobbak, mint maga a title track. Úgy éreztem, hogy ez az egész történetesdi nem hagy nekik akkora mozgásteret, értem ez alatt, hogy muszáj volt a Fly-hoz klipet készíteni, holott a Rewind vagy a Beggin on my knees sokkal jobb dalok.
Aztán jött a Turbulence és a Hard Carry... én meg azt kérdeztem magamtól, ez mi a jóságos ég? Gyerekek, nem áll jól nektek sem az EDM, sem ez a tropical house féle mainstream izé... az egész trilógia óta úgy érzem, hogy valami rossz irányba ment zeneileg. Mintha JYP sem tudná, hogy mit kezdjen a srácokkal. Mikor debütáltak, úgy akarták őket felfuttatni, mint a következő 2PM. Hát... nagyon nem. Ami végül is jó, mert a saját útjukat kell járniuk, de végül is mi az ő útjuk tulajdonképpen? Nem ez a fajta zene, amit mostanában csinálnak. Miért is?
Azt vettem észre, hát nem tudnám rendesen megmagyarázni, de mintha az ének meg a zenei alap sosem lenne összhangban. Mintha két totál idegen dolgot gyúrtak volna össze, és azért szól ilyen... furcsán az összhatás. Pedig az ének résszel nem is lenne semmi baj, Youngjae, még ha nem is mondom rá, hogy a legjobb férfi énekes, de az átlagtól semmiképp sem rosszabb, és JB is megfelel, Jinyoung is abszolúte hallgatható kategória. Még Yugyeomot is dicsérem a Never Ever kapcsán, mert én alapvetően nem szeretem az ő hangszínét, de most valahogy mégis jó részeket kapott. Amivel baj van... az a rap. Hogy egyszerűen nem jó rapperek... és ha belegondol az ember, hogyan is lehetnének azok, mikor egyrészt nem az anyanyelvük a koreai, másrészt pedig, csak azért lettek rapperek, mert énekelni nem tudnak (és mert pl Jacksonnak eléggé mély a hangja).
Kész, kimondtam. És lehet, hogyha valaki ezt meglátja, az elküld a fenébe, de sajnos ez a helyzet. De ezt maga Jackson is megmondta... illetve nem így, de erre utalt.
Emlékszem, sokan kinevették ez miatt, és talán ő is humorosnak szánta, de ha jól átgondolod a szavait, akkor megérted, hogy mire gondolt. Jackson nem azért rappel, mert szeretne vagy mert jó benne, hanem mert azt mondták, hogy ezt kell csinálnod. És nagyon nagy különbség van aközött, hogy valamit azért csinálsz, mert szereted, vagy azért, mert ezt mondták neked. Igen, sajnos a világ nem olyan, hogy mindenki azt csinálhatja, amiben jó, vagy amit szeretne, de nyilván az ilyen dolgok jobban kijönnek, ha az ember szem előtt van (=egy banda tagja és zenét csinálnak).
Szóval amelett, hogy a rap rész majdhogynem elrontja a dalaikat, még az is ott van, hogy néhány eléggé rosszul van hangszerelve, például azok, amiket earattack szerez. Észrevettem már, hogy az összes dal, amit nem szeretek tőlük, azokat mindig ez a pasi írja. De a mostani title track, amit maga JYP szerzett, az is... hát ha már eddig eljutottam, térjünk rá arra.
Amikor meghallottam az előzetest, azt gondoltam, hogy na de jó, újabb klubzene, hurrá *feel the irony* Egyébként szeretem a klubzenét, félreértés ne essék, csak szerintem ez az a fajta stílus, amivel nagyon könnyű melléfogni. Egy picit bizakodtam, habár előzetesen úgy hallottam, hogy hiphopos szám lesz, na ebből semmi nem maradt meg.
Elkezdődött a dal, és azt gondoltam, hogy na... jó lesz ez, a pre-chorus annyira jó, aztán... jött a refrén. Ami... micsoda? Jesszus, annyira gyenge, el se hiszem, hogy az a JYP szerezte ezt a dalt, aki annyi slágert legyártott már. Mondom, mintha ő sem tudná, hogy mit akarna kezdeni a srácokkal. Az előzetesekből mindig úgy tűnik, hogy valami nagyon mély mondanivalójú klippel készülnek, aztán a tényleges music video-nál ebből nem marad semmi. Egészen a Flyig úgy voltam vele, hogy olyan, mintha mindig egy újabb és újabb csapat debütálna, annyira más volt a stílusuk. Az nem baj, ha valaki kísérletezik, de... ennyire drasztikusan? Jó, mindegy, a Fly óta maradtak egy stílusnál, de ez pont az, ami nem áll jól nekik.
Tudjátok mi illett hozzájuk abszolúte? Az If you do. Semmi tryhard hiphop, semmi dubai night clubot idéző zene. Nem értem mért nem maradtak annál a vonalnál, vagy ha nem is annál, legalább az A-nél, mert az a fiatalos koncepció is illett hozzájuk.
Ah.. végső soron nem mondom, hogy csalódás, mert ez a dal a Hard Carrynél sokkal jobban tetszik, a klip is baromi jó, és szokás szerint megint tele van az album jobb dalokkal, mint a title track, de lehet sok múlik azon, hogy hajlandó vagyok megadni nekik az esélyt, mert mint eladók, nagyon szeretem őket. Csak úgy érzem, hogy elpocsékolják a tehetségüket ezeknél a daloknál... nem jön ki az, amire ők igazából képesek. És azt hiszem ezt JYP már akkor elszúrta, mikor debütáltak... azzal, hogy három olyan embert tett be rappernek, akik egyrészt nem is anyanyelvi szinten beszélik a koreait, másrészt ebből kettőnek semmi köze a raphez. Az idolokat amúgy is sok kritika éri, hogy nem jól rappelnek, mondjuk ettől függetlenül vannak köztük jók, például a Zico, P.O, Bobby, B.I, Mino, vagy a rap line a BTS-ben. De nagyon sok múlik azon, hogy az általam felsorolt emberek ezt AKARJÁK csinálni, és nem azért csinálják, mert az ügynökség ezt a szerepet adta nekik. Mondhatjátok azt is, hogy sok csapat alapvetően nem azt a zenét játssza, amit valójában szeretne, mivel sokan kapják a zenét, nem maguk szerzik. Ez tény, de a GOT7 esetében ott látom a neveiket a kreditnél, mint dalszerző vagy társproducer. És ott van bennük a potenciál, ezt kár lenne tagadni... valami azonban mégsem jön össze, és ezt annyira sajnálom. Talán ha egyszer lesz unitjuk (JJ Project, vagy JB és Youngjae), az majd igazán az ízlésem lesz.
Kérlek ne vegyétek ezt a posztot támadásként, abszolúte nem volt semmi ilyen szándékom vele. Én nagyon szeretem a srácokat, egytől egyig mindenkit, és nyilván nem szántam volna időt sem egy ilyen hosszú bejegyzésre, ha nem lennének a szívügyeim. Ha utálnám őket, csak kiraktam volna, hogy "ez a dal szar" (de ilyet még azzal a dallal sem csinálok, ami tényleg nem tetszik), ehelyett viszont próbáltam végiggondolni a problémát. Ha esetleg nektek van valami hozzáfűznivalótok vagy elgondolkodtatok a dolgon, ne habozzatok megosztani velem. Én ezt egyelőre így látom. Tényleg azt kívánom, bár ne így lenne. Ezért mondom mindig, hogy számomra két zene létezik, ami tetszik, meg ami nem. Szóval ettől függetlenül megértem, hogyha valakinek tetszik, amit csinálnak, mert mért ne, lehet csak én távolodtam el a zenéjüktől, ki tudja.
Gondolkodtam rajta, hogy végül vegyem-e be a decembert, aztán végül úgy döntöttem, hogy muszáj lesz, mert amúgy nem jönne ki a húsz dal. Ha engem kérdeztek, ez a tél nagyon gyengécskén sikerült, ami persze érthető, mert decemberben a sok díjátadó miatt nem voltak comebackek, na de idén se vagyunk eleresztve eddig olyan hű de jókkal. Vagy lehet csak szerintem? A március már egy hét alapján is sokkal jobb, alig várom a tavaszi értékelőt. De addig is, a téli kedvenc dalaim:
20.Cosmic Girls - I Wish
19.AOA - Big Bing
18.DAY6 - You Were Beautiful
17.AOA - Excuse me
16.Big Bang - FXXK IT!
15.Dreamcatcher - Chase me
14.DAY6 - I Wait
13.Twice - Knock Knock
12.BTS - Spring Day
11.BTS - Not Today
~o~
10.Big Bang - Last Dance
9.NCT Dream - My First And Last
8.K.A.R.D - Don't Recall
7.Taeyeon - Fine
6.Seventeen - Boom Boom
5.Block B - Yesterday
4.K.A.R.D - Oh NaNa
3.CLC - Hobgoblin
2.Seventeen - Highlight
1.NCT 127 - Limitless
Általában véve sokkal jobban tetszettek a B-Side dalok, mint a klipesek (nagyon sokszor van ez így), de ezen a listán csak azok szerepelnek, amik videóit is kaptak, mert hát azokat ismerik többen. Amúgy az NCT 127, a CLC, a Seventeen és Taeyeon új albumát nagyon ajánlom, mert baromi jók lettek.
Meg is hoztam a 2016-os TOP 20 dalt tartalmazó listámat. Egy-kis kommentárral kiegészíteném, azért írok külön bejegyzést róla. A teljes lista itt érhető el.
20. MINO – Body
Bár a MOBB formáció nem volt valami sikeres, az akkor megjelent négy dal közül ez tetszett a legjobban. Nem igazán értek a raphez, de azt szeretem, ahogyan Mino csinálja.
19. SHINee – 1 of 1
Totál őszintén, ez a dal nem tetszett először. Pedig amúgy szeretem a kilencvenesek éveket (vagyis egy felét), de első hallásra gyengének tartottam. Aztán valahogy túlnőtt rajtam, és megláttam benne, hogy miért zseniális.
18. Stellar – Cry
Az egyik kedvenc nyári dalom. Lehet, hogy azért tetszik ennyire, mert pont egy olyan időszakban hallgattam, amikor tetszett valaki, ezért van mihez kötnöm.
17. Taemin – Press your number
Jó, először ez se tetszett. Vagyis nem mászott be a fülembe, ezért sokáig félre volt téve.
16. Seventeen – Very Nice
Messze nem ez a kedvenc Seventeen dalom, viszont úgy érzem, eddig ez volt a legjobb comebackjük. Mind a koreográfia, mind a concept nagyon erős.
15. Snuper – It’s raining
Szegény Snuper nem igazán ismert Koreában, pedig nagyon jó kis dalokat csinálnak. A Platonic Love volt a másik kedvencem tőlük, de ez talán még jobban megfogott.
14. B1A4 – A lie
Ők talán nem annyira ismertek itthon, de Koreában eléggé elismert csapatként tekintenek rájuk. Nem is csoda, a legutóbbi albumuk 10/10es.
13. Block B – Toy
Nem a megszokott Block B hangzás, viszont nekem tetszik ez a kevésbé kemény oldaluk is.
12. BTS – Blood, Sweat & tears
Talán az egyik legerősebb title trackjük. Sokkal, de sokkal jobb, mint a Fire. A videóklip is meg maga a dal is.
11. BEAST – Ribbon
Oké, egy újabb ballada. Talán nem az a dal, ami elsőre megfogja az embert, de én szeretem az ilyen "mature conceptet". És Yoseob magas hangjai magáért beszélnek. Vagyis énekelnek. Jó, rossz vicc volt.
10. D.O. & Yoo Youngjin – Tell me what is love
Az egyetlen SM Station dal, mondjuk volt több is, amit szerettem, de ezt a legjobban. Alig várom, hogy Kyungsoo szólóban is kipróbálja magát.
9. Wonder Girls – Why so lonely?
Ez is az egyik kedvenc nyári dalom volt, és őszintén, eléggé elszomorít, hogy valószínűleg ez volt az utolsó közös daluk.
8. Gary & GAEKO – Lonely night
Ez a dal még tavaly januárban jelent meg, de én inkább ősszel hallgattam sokat, mikor rossz volt a kedvencem.
7. KANTO & Eddy Kim – Lonely
Talán róla se hallottatok sokan, sőt, szerintem ő még Koreában se annyira ismert. Azért én szerettem ezt a dalt. Különösképpen azért, mert olyan szomorú a dalszövege, közben meg amúgy eléggé bulis szám.
6. Ailee & Yoonmirae – Home
Az aranytorkú Ailee... Nagyon alulértékelt dal, pedig szerintem igazi bop!
5. Red Velvet – Russian Roulette
Először ez sem tetszett. Miért nem tetszik nekem semmi elsőre? Na mindegy. Viszont baromi jó klipje van, ami miatt újra és újra megnéztem, aztán valahogy megszerettem.
4. Gfriend – Rough
Ez mondjuk első hallásra kedvenc volt. A koreográfiája is eszméletlen, plusz ez már nem annyira cukiskodó, mint az ezelőtti kiadványaik.
3. Blackpink – Playing with fire
Két másodperc után tudtam, hogy ez nekem tetszeni fog, és nem is okozott csalódást.
2. DAY6 – Letting go
Még a MAMA szavazáskor mondtam, hogy nekem ez az év dala. Jó, hát mégiscsak letaszították a trónról, de azért a második hely sem rossz. Remélem még hasonló jó dalokkal fognak előrukkolni, idén ugyanis minden hónap hatodikán (nálunk ötödikén) két dallal jelentkeznek. YAY!
1. SHINee – Tell me what to do
Próbáltam nem biased lenni, és tulajdonképpen nem is mondanám, hogy az voltam, mert a másik daluk hátrébb van, de ez tényleg az, amire azt mondom, hogy masterpiece. És végre egy olyan videóklip tőlük, aminek komolyabb sztorija is van.
AJÁNLOM AZ OLDALT
