Na mi is történt azóta, hogy utoljára írtam... voltam Pécsen szülinapozni, amihez amúgy nem sok kedvem volt, de végül csak átmentem, mert hát meghívtak. Jónak abszolúte jó volt, csak sokan nem jöttek el, akiknek kellett volna, öten-hatan az utolsó pillanatban mondták le. Ami tök gáz, mert már egy hónapja megbeszéltük, és nem hiszem el, hogy most a héten jutott eszébe, hogy szombaton versenye van, meg hogy pont most szombaton szeretne szakdolgozatot írni. Ne már... mindegy, jó volt nélkülük is. Karaoke-ztunk, vagyis csak a többiek, én nem. Egyrészt mert én még magam előtt se merek énekelni, nemhogy mások előtt, plusz mivel tudják, hogy járok énektanárhoz, kritizáltak volna, az meg nekem nem hiányzott. Aztán hajnali háromkor nekiálltak társasozni. Egyik barátnőm meg én csak azért nem, mert mindketten baromira fáradtak voltunk, én konkrétan majdnem elaludtam (nem alszom jól mostanában... az utóbbi huszonegy évben tbh). Aztán pont számolgattam az időt, hajnali négy volt már, hogy öt tízenötkor megy az első busz, tulajdonképpen akkor minek menjek csoporttársamékhoz aludni? Lenne vagy öt óra, mire elaludnánk, mire felkelnénk, az dél-egy-két óra, kb este érnék haza. Plusz nem volt kedvem a földön aludni, mert baromi kényelmetlen, meg múltkor majdnem megfagytam konkrétan. Úgyhogy inkább eljöttem az első busszal, ami amúgy nem volt valami klassz ötlet, mert tele volt részegekkel, akik füttyögtek, meg megjegyzéseket tettek. Konkrétan aludni szerettem volna, de nem mertem, nehogy meglopjanak vagy valami. Amikor meg beértem a városba, konkrétan elkezdett esni az eső, hazaérve meg anyámék benne hagyták a kulcsot a zárban, úgyhogy nagyon jó hangulatban feküdtem le aludni #nem

Hétfőn megint voltam énekórán. Csak ettől a hülye időjárásváltozástól konkrétan olyan rosszul voltam, hogy majdnem beestem a pad alá. Képzelhetitek, a tanár mondja, hogy menjek magasabbra meg magasabbra, én meg közben levegőt alig kapok, a szívem meg úgy vert, hogy ki akart esni a helyéről. Jó kis gyakorlás volt.

Tegnap megvettem a jegyemet B.A.P-re. Azt nem tudom említettem-e, hogy Block B-re is, de azt még januárban. Hát én bevallom őszintén, hogy erről a B.A.P koncertről nem is tudtam, nem voltam úgy felkészülve rá, mint a másikra. Azt tudtam, hogy turnézni fognak, de azt nem gondoltam, hogy ide is eljönnek. Hát a jegyárak... húzósak, mind a két esetben, de a B.A.P-nél főleg. Ja meg hogy öt fajta kategória van, és amúgy a legdrágább már el is fogyott. #mess 

Amúgy készülök valamivel lassan már egy hónapja, lassan megnyitom, csak még nem vagyok teljesen kész. STAY TUNED, remélem tetszeni fog. Valami újat terveztem, de erről majd később. ;3

Sziasztok, régen jártam már itt. Azt hiszem lesznek ilyen időszakaim, amikor így el-eltűnök, egyszerűen ilyen vagyok, valamikor mindig eljön az a pont, hogy sok lesz, és elölről kell kezdeni.

Hát mióta nem jelentkeztem, sok minden történt. Hirtelen nem is tudom hol kezdjem. Leadtam a jelentkezést a fősulira, végül a tanítóit és az óvodapedagógust jelöltem meg. Utóbbit azért, mert az tűnik most a legreálisabbnak. Szóval, arról már tök sokszor írtam, hogy járok énektanárhoz, és jól is megy egyébként, de mehetne még jobban. Volt februárban egy előalkalmassági, amire nem mentem el, mert az istenért se találtam róla sehol információt, pedig kerestem, sőt még emailt se küldtek... de megmondom őszintén, jobb is, mert nagyon nem állok még készen. Ennek ellenére találkoztam az egyik fősulis tanárral előző héten pénteken, aki meghallgatott. Borzalmas voltam, ezt ki kell mondanom. Nem segített az sem, hogy rosszul emlékezett az időpontra, és negyed órával előbb odarendelt, úgyhogy siettem + három emeletnyit lépcsőztem (még szerencse, hogy mindig szokásom mindenhová előbb odaérni), plusz úgy is énekeltem, hogy csak legyek már túl rajta, szóval eléggé alulmúltam önmagamat. Mondjuk ő azt mondta, hogy nehéz dalt választottam, de az énektanárom kitart amellett, hogy ez nem is nehéz. Na mindegy. Az volt az első kérdése, hogy megy magasabban? Sok ismerősöm okoskodott, hogy ugyan mért baj, ha valaki mélyebben énekel, meg hogy ettől még fel fognak venni. Nem. Ez egy kritérium, könyörgöm. Hogyan tanítanád meg a gyerekeknek a dalt, ha nem ott énekelsz, ahol kell? Na mindegy, csak azért bosszantott fel, mert nem szeretem, mikor jobban akarják tudni mások, akik benne sincsenek az egészben...

Utána vissza kellett énekelnem, amit ő énekelt nekem, majd eltalálni a hangot, ezek mentek, ebben jó vagyok szerencsére. Azt mondta, hogy most még nagyon 50-50 dolog, sikerülhet is, de lehet, hogy nem... a tanítóképzős énektanár ugyanis nagyon szigorú. Viszont ez a tanár, akivel én beszéltem, azt mondta, hogy az óvodapedagógusra jó vagyok már így is (eh, köszi), úgyhogy ha esetleg nem jönne össze a tanítói, akkor az óvodapedagógusra már megvan a helyem. De nem reménytelen a tanítói sem, csak gyakoroljak szorgalmasan továbbra is.

Ezek mellett volt egy nagy összeveszésem apámmal előző héten... vagyis csak besokkaltam már a hülyeségei miatt, hogy őszinte legyek. Annyira felhúztam magam, hogy muszáj volt lelépnem itthonról, ráírtam az unokatesómra, aki szerencsére befogadott éjszakára. Igazából azért csináltam, hogy vegye már észre magát. Mert mindig ugyanaz van, ordít, káromkodik, elhord mindennek... aztán bemegyek a szobámba, és álomba sírom magam, amiről ő nem tud. Ettől mért változna meg? Szóval kellett valamit csinálni, amitől végre felfigyel arra, hogy valamit szarul csinál. Nem tudom, hogy meglett-e a hatása, de tegnap leült velem meg anyámmal beszélgetni, bár igaz, hogy eléggé ittas volt, na mindegy. Nem akarok még jobban belemenni a részletekbe, de nevetséges indokai vannak ellenem. Mindegy is.

Öhm, lesz majd egy kpop related bejegyzés is valamelyik nap, most csak a minden napi dolgokkal akartam jelentkezni. Amúgy mindjárt elalszom, úgyhogy elnézést, hogy a vége ilyen összecsapott lett.