Júj de elmaradtam a bejegyzés írással. Pedig megfogadtam, hogy hetente egyszer-kétszer fogok jelentkezni, mindegy mennyire nem történik velem semmi. Fel kellene valamivel dobnom a blogot, de egyelőre tippem sincs, hogy mivel. Na mindegy. Meseidő következik, kedves olvasóim.

15-én volt SHINee comeback, egész pontosan a 1 of 1 repackage változata a Tell me what to do című dallal. Hadd ne kelljen mondanom, hogy mennyire bejön. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sötétebb világú videóklipet fogunk kapni, de azt kell mondanom, hogy nagyon tetszik ez a felnőttesebb vonal. Az pedig pláne, hogy még története is volt az mv-nek. Olyan jó érzés volt látni, hogy a rajongók találgatnak, hogy akkor mi is történt, ki volt kire féltékeny, ki ölt meg kit, ha megölt-e egyáltalán. Én is úgy leírnám a teóriámat, de túlságosan blődségnek tartom, úgyhogy inkább hagyjuk.

Kedden voltam megint énektanárnál. Mivel ez egy fontos pont most az életemben, mindig be fogok róla számolni, meg hát nagyon más nem is történik velem mostanában. Ez alkalommal a ritmusérzékemet fejlesztettük, mondjuk ezzel szerencsére nem kell sokat foglalkozni, mert ez már alapból jó volt. Nem nagyképűség, legalább azt képes vagyok elismerni, hogyha már táncoltam és doboltam régen, akkor egy kis tapsolás nem zökkent ki. Utána énekelt nekem hangokat a tanárnő, amit vissza kellett laláznom neki. Ez a nehéz rész. Egyrészt mert, borzasztóan gáz, de mindig elnevetem magam rajta. Nem vagyok hozzászokva, hogy magasabb tartományokban használjam a hangomat, ezért még mindig szoknom kell saját magamat. Az a probléma, hogy a G hangnál mindig elröhögöm magamat, aztán jön a "ez nekem nem megy" rész, pedig azt mondta a tanárnő, hogy az F hangom annyira erős, hogy nem létezik, hogy ne tudjak minimum négy-öt hanggal még fölé menni. Ráadásul muszáj lesz, mert a gyerek dalok mindig felmennek G fölé, nekik hiába "rappelnék", ahogy a tanárnő fogalmazott. Igen, mert a mélyebb tartományokban semmi bajom nincs, azok mennek, mint a karikacsapás. Helló, alt hang ♥ Amúgy micsoda csalódás számomra, hogy a kpop énekesnők közül senki sem alt. Nem tudok kivel azonosulni. Amúgy azt mondta még a tanárnő, hogy nagyon szépen és tisztán énekelek, csak egy baj van velem: semmi önbizalmam. Valaki tudna adni egy kicsit?

Múltkor írtam, hogy félek, hogy nem jön meg az alpakám. Elfelejtettem írni múlt héten, hogy már megjött (kemény egy hónap után, meh)! Egészen pontosan még nyolcadikán, a Day6 második mini albuma a Daydream pedig egy nappal előtte. Jaj annyira aranyos és olyan kis butus feje van, imádom. Ezenkívül a héten megérkezett a pulcsim is, hát, ennek is kellett egy hónap, ami miatt nem nagyon örülök, de szerencsére semmi probléma nincs vele, csak nem pulcsinak fogom használni, hanem pólónak, mert rájöttem, hogy három, azaz három darab hosszúujjú felsőm van, és hát az... nem sok. Meg nem is igazán pulcsi ez, inkább felső.

S ha már rendelések, nagyon fog engem szeretni a postás srác (aki amúgy mondta is, hogy "jött egy kínai csomag". lol én a helyében bejátszottam volna, hogy kínai omlós csirkét hoztam), mert jövő héttől megint sokat fog kézbesíteni nekem. Hogy miket, az maradjon egyelőre titok. A héten sikerült megint berendelnem dolgokat... hát jó sokat, de igazából nem bánom, mert már fájt rájuk a fogam, egyrészt, másrészt meg a fizetésemből vettem, ez meg mennyire jó érzés már! Mármint elkölteni nem, de maga a tény, hogy az nem ajándékpénz meg spórolt pénz volt, hanem tényleg olyan, amiért megdolgoztam. #justadultthings

Ehhez kapcsolódik, hogy végre valahára fel lett szerelve a polcom a falra. Írtam már múltkor, hogy annyi könyem van, hogy nem tudtam őket hová tenni, na most végre van nekik hely. Baromira büszke vagyok egyébként magamra, mert anyu segítségével szereltem össze a polcot, és hát... nem volt könnyű (apám nem akart segíteni, mert éppen nem tárgyaltunk egymással, összevesztünk tudniillik, de nem is ez a lényeg). Viszont egy polcnyi helyet most fenntartok az új szerzeményeimnek, jaj alig várom már, hogy megérkezzenek. Holnap meg jövök az X Faktoros bejegyzéssel, addig is bai~