Hétfőn megint voltam énektanárnál. Kettő dalt kellett megtanulnom, a Tavaszi szelet (nagyon nem szeretem, de nagyon közhelyes, de egyszerű dal, úgyhogy sajnos muszáj volt) és az A barátok, a barátok...-at. Ezt kifejezetten kedvelem, mert könnyen énekelhető, ritmusos is, sőt még a szövege is tetszik. Órán ezt a kettőt gyakoroltuk, plusz hozzá vettünk még hármat, amik szintén egyszerűbbek. Így kezdésnek tökéletesek, mert nem valami nagy a hangterjedelmük, általában négy-öt, és ezek nem is magas hangok, amik ugye nekem még problémát okoznak (nagyon durva egyébként... a negyedik vonal fölött nekem már magas, de az alsó pótvonalas hangok meg simán mennek, pedig egy negyedik vonal egyáltalán nem magas, gyerekeknek csak ennél magasabban kell énekelni). Szeretném azt hinni, hogy menni fog, igazából az egyetlen gondot az agyam okozza. Nem tudom kikapcsolni. Én annyira kritikus vagyok magammal szemben, hogy az szinte már nem egészséges. Mindenhez úgy fogok neki, úgy állok hozzá, hogy nem tudom, nem fog menni. Nincs semmi önbizalmam. Pedig régen volt, kiskoromban baromira nem voltam ilyen. Csak hát megváltoztam, az ember nyilván nem marad olyan, mint tíz éves korában, csakhogy én önbizalom kérdésben baromira visszafejlődtem. Alig van pár dolog, amiben magabiztosnak tartom magamat.

Mondta is a tanárom, hogy ki kellene mennem Amerikába, hogy ragadjon rám egy kicsi a helyiek arroganciájából. Nagyon más ott a mentalitás, nem ilyen negatívak, mint mi, magyarok. Náluk nem akkora tragédia, ha valaki nincs benne egy versenyen az első háromban,  mint nálunk. Sportközvetítéseknél szoktam ezt észrevenni egyébként. Ha nem érmes helyet szerez egy magyar, meg se említik a nevét. Mert ha valamit csinálsz, te legyél a legjobb - ilyen a magyar mentalitás. Csakhogy ez nem mindig kivitelezhető, mert nem lehet mindig a legjobbnak lenni. Egyszer mindenkit letaszítanak a trónról.

Jövőhétre azokat a dalokat kell megtanulnom, amiket hétfőn vettem, amúgy fejből nem is tudom a címüket, csak felvettük a telefonommal, hogy majd onnan gyakoroljam. Jelenleg az a bajom, hogy baromira nem merem visszahallgatni. Tényleg, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

Mindegy is... Kaptam egy kihívást Jimintől, amit ugyan egyszer már megcsináltam, de már régen, úgyhogy miért is ne mehetne még egyszer, szeretem az ilyen zenés feladatokat.