Az előző hetem enyhén szólva is borzalmas volt. Olyan szinten nem találtam a helyemet, és olyan szinten rám tört a letargia, mint... mint minden ősszel. Nem tudom ez miért van amúgy. Veletek nem szokott így lenni? Októbertől kezdve nekem valamiért olyan hihetetlenül rossz kedvem lesz mindig. És nem csak rossz kedv, hanem olyan... semmilyen. Semmihez nincs kedvem, csak otthon feküdnék, de se sorozatozni nem volt kedvem, olvasni se, írni se, közben mégis annyi mindent csináltam volna, de nem tettem meg semmit. Ez az állapot nálam kitart egészen... tavaszig. Csak télen még megfejelem egy kis ingerültséggel is, amikor konkrétan nem lehet velem normálisan beszélni, mert mindennel és mindenkivel bajom van. Nagyon igyekszem, hogy idén ne így legyen. Ezért előző héten otthon maradtam, nem mentem dolgozni, de rájöttem, hogy attól csak rosszabb. Ha egyedül vagyok egész nap, és igazából nincs semmi, ami lekötne, mert semmihez nincs kedvem, az rosszabb. Bent legalább elvonták volna a figyelmemet. Szombaton például volt egy születésnapi buli, amiről már éjfél előtt leléptem, mert annyira nem éreztem, hogy nekem ehhez lenne akár egy minimális hangulatom.

Az egyetlen pozitív dolog, ami előző héten történt, hogy voltam énektanárnál. Azt hiszem említettem már, hogy elkezdtem járni, de most lusta vagyok visszanézni. Vinnem kellett egy dalt, amit elő kellett adnom, mert így végre hallhatta a tanár, hogy milyen a hangom, ha tényleg énekelek (mert igazából nem nagyon merek). A Maroon5-tól a This love-ot vittem végül, mert ezt tudom és szeretem is. Azt mondta a tanárnő egyébként, hogy jól elénekeltem, a ritmusérzékem az totál rendben van, csak végig egy síkon tartottam az egészet. Ami nyilván azért van, mert Adam egy képzett énekes, akinek nagyobb a hangterjedelme, mint az enyém. De mondta, hogy feljebb tudjuk mi ezt tornázni, a fülem is tök jó, csak bátortalan vagyok nagyon. Ja és alt a hangom, sőt, azt mondta, hogy olyan mély, hogy már majdnem férfias. Ezen jót nevettem egyébként. Csak mondjuk ez nem túl jó hír, mert a gyerekeknek magas hangon kell énekelni, mert magas a hangjuk, én meg olyan vagyok kb, mint egy medve. Lol. Kicsit megijedtem ettől amúgy, de mivel a tanárnő nem mondta, hogy reménytelen lennék, ezért nincs is okom ezt hinni. Mert ő aztán tényleg megmondja a tutit.

Amúgy ez a hét már sokkal jobban indított, mert az előző, mert héj, BLACKPINK comeback. A lányok most sem okoztak csalódást nekem, nagyon tetszik a Playing with fire és a Stay is. Mind a klip, mind a dal. Ráadásul pont a Twice comeback után nem sokkal jelentek meg, szóval akaratlanul is összehasonlítja az ember egy picit. Csak abból a szempontból, hogy amúgy én kedvelem a Twice-ot, de sokal közelebb áll hozzám az ilyen mature concept, mint a cukiskodás, amit a Twice tol. Nagyon örülök, hogy van egy olyan lánycsapat, ami pont eltalálta az ízlésemet.