Azt hittem, hogy múlt héten jelentkeztem, és csak most jöttem rá, hogy mégsem. Tologatom mindig a bejegyzések megírását, de lassan itt a szeptember vége, és megint alig jelentettem, úgyhogy itt vagyok - még ha álmosan és fáradtan is.

Hogy haladtam-e abban az ügyben, amit az előző bejegyzésemben emlegettem? Hát nem, de mégsem érzem magam rosszul, mert igazából azon kívül, hogy a várakozás megöl, végül is jól vagyok. Előző héten már sokkal többet beszélgettünk, mint eddig, ami talán annak is köszönhető, hogy khm, rászóltam múltkor, hogy miközben a hajamat szárítja, nem ártana beszélgetni, mert ez így... nem jó. És mintha kicserélték volna, be nem állt a szája, aminek nagyon örültem, mert azt hittem, hogyha mi egyszer tényleg beszélgetni fogunk, akkor az tök kínos lesz egy csomó szünettel. De mégsem.

A héten meg történt két olyan beszélgetés is, ami alapján talán merek egy kicsit bizakodni. De először az előzmény, csak hogy értsétek. Még tavaly októberben megkeresett a volt osztálytársam, mikor ő is Pécsre került, hogy látott engem a városban, és megtetszettem neki. Akkor nem volt senki komoly, én meg azt a korszakomat éltem, hogy benne lettem volna ilyen hülyeségekben. Végül nem történt semmi, mert nem jött el, aznap esett az eső, elvileg ez volt a kifogás. Nem éreztem magam rosszul meg megalázva sem, mert nem is vártam tőle többet. Ez a szülinapom hetében történt, akkor a szülinapom vasárnapra esett, amikor is buliztam egy jó nagyot a csoporttársammal. A buliban megismerkedtem egy sráccal, aki annyira elbűvölt, hogy nem tudtam meg a nevét, viszont akartam folytatást, úgyhogy decemberig őt kerestem, a volt osztálytársamnak meg nem adtam második esélyt, mert balfék volt, nem élt az elsővel sem. Közben novemberben megismertem egy másik srácot, akivel alakult a dolog, csakhogy december elején megtaláltam a srácot a buliból. Vele kezdtem el járni, de nem tartott sokáig, mert úgy éreztem, hogy megfojt, és nagyon terhes lett nekem ez a kapcsolat. Meg rájöttem, hogy a másik srác jobban bejön. Na bumm, akkor januárban vele alakulgattak a dolgok, közben volt osztálytársam megint írt, és végül februárban megint találtam egy új srácot, közben meg dobtam a többit, de végül vele meg nem jött össze a dolog. Na, ez az előzmény, igazából nem kellett volna elmesélnem az egészet, mert most meglehet rólam a véleményetek, na mindegy.

Tehát, ez a volt osztálytársam már megint megkeresett. Azt tudni kell, hogy mi nagyon nem voltunk jóban középsuliban, ő folyamatosan cseszegetett engem. Mondjuk nekem kilencedikben tetszett, de utána eléggé rendesen leépítette magát a szememben. Szóval most eszem ágában sem volt igent mondani neki, egyrészt mert nekem Marlon Brando jön most be, másrészt meg ennél több indok nem is kell, nem? Viszont szóbajött az üzletben a dolog, és Marlon Brando anyja is érdeklődött a dolog iránt, majd tegnap meg ma is volt két olyan párbeszéd, amit most nem részleteznék, de simán félre lehetne érteni.

És most megint ott vagyok, ahol a part szakad: mert megmondtam a volt osztálytársamnak, hogy nekem más tetszik (ez így volt fair), de nyilván egyszerűbb lett volna őt választani, mert róla tudom, hogy tetszem neki, és még ha nem is komolyan érdeklődik, azért elszórakozgatni vele jó lett volna. HA nem lenne Marlon Brando. Hiába van bennem az, hogy lehet, hogy nemet mond nekem, én akkor se tudnék máshoz futni most, máshoz menekülni. És most először, hogy volt ez a két félreérthető párbeszéd, van bennem az, hogy talán mégsem olyan szürreális az, hogy aki tetszik nekem, annak én is.

Csak félek nagyon még mindig. Félek, hogy most ezt félre fogom érteni, és egy hatalmas pofonba fogok beleszaladni. De szerintem az anyja akkor is tudja. Van egy olyan érzésem, hogy rájött.

Hát hamarosan meg fogom tudni.