Még tizenhat-tizenhét évesen úgy döntöttem, hogy én ehhez idős vagyok (LOL), mármint a fanoláshoz, és ilyet én nem csinálok. Na most ahhoz képest, húsz éves múltam, és hoztam egy döntést, hogy na már most engem nem érdekel a korom, fanolok akkor is. Oké, egy bizonyos szintet nem fogok megütni, tehát nem tapétázom ki velük az egész lakást, meg nem rendelek hatezer cuccot, meg ilyenek. Nincs azzal baj, hogyha valaki ilyeneket csinál, félreértés ne essék, sőt, szerintem ez egy teljesen jó dolog, csak én ezt most megtartom egy a szívem egy darabkájának, és ennyi.

Viszont a neten azért kiélem magam, értsd, az egész szombatomat azzal cseszerintettem el, hogy fellépéseket töltöttem le, meg teszteket töltöttem ki, meg funny moments videókat néztem youtube-on. Javíthatatlan vagyok. De tudjátok, olyan jó érzés. Rajongani valamiért. Szóval ilyenkor azt érzi az ember, hogy tartozik valahová, például egy fandomhoz. Lehet csak én vagyok ezzel így, de szerintem klassz érzés valaminek - akár csak ilyen szinten is - a részese lenni.

Na, a blogot is azért nyitottam, hogy kiéljem itt magamat. Nem, nem fogok naponta ötször postolni, meg nyáladzani, mielőtt valaki félreértene. Egy szimpla blog lesz ez, mert arra mindig szükségem van, hogy kiírjam magamból a hülyeségeimet, de azért jobb ha tudjátok, hogy én ilyen nagy fangirl vagyok egyébként.