Nem jelentkeztem mostanában, mert mint már említettem, én este szeretek írni (bár mostanában rákaptam erre az időre), viszont esténként nem voltam itthon. Tervezem viszont, hogy a nyáron ebben az időpontban fogok bejegyzést kitenni, mert estére el szoktam fáradni (már megint nagyon fáradékony vagyok mostanában, most is el tudnék aludni).

Na szóval azért nem írtam, mert szerdán jöttek ide csoporttársamék, az egyikük idevalósi, a másikuk siófoki, de együtt élnek Pécsett, szóval kb összenőttek már. Szerda este elmentünk a Borbisztróba, néztük a Wales-Portugália meccset. Egyikük sem olyan kimondott futball-rajongó, sőt, még kérdezték is, hogy mik a szabályok, ez meg ez mért van, kinek kell szurkolni egyáltalán. Jó volt végre valamiben okosnak lenni. Mármint ne értsetek félre, nem a felsőbbrendűség szól belőlem, csak szeretek másoknak magyarázni. Elég hamar elindultunk haza, viszont a házunk előtti téren még beszélgettünk vagy két órát, közben meg vagy négy sünit próbáltunk becserkészni, "sajnos" eredménytelenül.

Aztán csütörtök délután sétáltunk egyet a városban meg fagyiztunk, még a partra is lementünk, de nagy kár, hogy nem fürödtünk, mert már július van, és még egyszer se mentem le, mondjuk inkább azért, mert nincs kivel, nem azért, mert kedvem ne lenne hozzá. Este kicsit később mentünk be, az első félidőről le is maradtunk, a másodikat csak félig-meddig láttuk, mert a Cash Bárban csak bent van kivetítő, de az összes asztal foglalt volt, ahonnan látni lehetett volna. Aztán elmentünk pizzázni, pont nyílt egy új pizzázó a városban, mert egyébként nem vagyok oda a helyi pizzákért (egy mondatban háromszor az, hogy pizza, lol), a többség eléggé silány minőségű. Ezen az új helyen viszont nagyon finom volt, tudjátok az a vékony tészta, de közben ropogós, a sonka meg a sajt pedig kellően rásült. Azt hiszem ez lett az új kedvenc helyem. A felszolgáló is nagyon kedves volt, bár mivel új hely, gondolom kell nekik a pozitív visszajelzés, meg hogy terjesszük az igét, ezért kedveskedtek annyira (én nem bánom amúgy ezt a kamu nyalizást, végső soron ez a dolguk, nem?). Még azt is megjegyezték, hogy mi kértünk először ananászos pizzát, mire megkérdeztem, hogy ezért nem kerülünk ki a falra? Pont pizzázás közben futottam össze amúgy a volt osztálytársammal (Alex), régen jóban voltunk, de amióta leérettségiztünk, nem nagyon szoktunk találkozni, mert ő Pestre ment, én meg ugye Pécsre. De nagyon megörültünk egymásnak, jó volt látni. Érdekes amúgy, hogy akiket így régen láttam, fel se tűnik nekik, hogy nincs szemüvegem. Mármint nem is az, hogy arra gondolnának, hogy meg lett műtve, mert nyilvánvalóan nem ez az emberek első gondolata. De az vicces, hogy észre sem veszik a szemüveg hiányát. Ezek szerint nélküle is ugyanolyan ronda vagyok. Megkérdeztem, hogy

Látsz rajtam valami változást?
Hát... mosolygósabb vagy.
Nem ilyenre gondoltam...
Őőőőő...akkor nem tudom.
Nincs szemüvegem!
Jézusom, tényleg! De jó!

Később pedig a Szigetben egy másik volt osztálytársammal is összefutottam (Ákos), bár őt gyakrabban szoktam látni, mert Kaposvárra jár suliba, és párszor azzal a busszal jött haza, amivel én. Semmit nem változott, még mindig ugyanolyan idióta (jó értelemben persze). Abszolúte nem gondolná az ember, hogy egy ilyen helyes srác ilyen... furcsa igazából.

Pénteken már volt koncert, a Margaret Island lépett fel, bár késtek vagy háromnegyed órát, mert állítólag a rendőrök nem akarták beengedni őket. Én alapvetően nem rajongok értük, van egy-két számuk, amit szeretek, de az énekesnő hangja számomra pont az a kategória, ami könnyen átmehet idegesítőbe, szóval nem nagyon szoktam őket hallgatni. Van egy daluk, amiket egy szakításnál rongyosra hallgattam, az egy kicsit visszahozta a keserű emlékeket. Viszont élőben meg abszolúte meggyőztek, nem találtam idegesítőnek a csajszi hangját, sőt. Igazi frontember, nagyon el tudja szórakoztatni a közönséget. Szóval abszolúte pozitív csalódás volt a zenekar. Ráadásul a gitáros Bálint nagyon jó pasi.

Szombaton volt a fő-fő nap, azaz a halfőzés. Délelőtt még elvitt minket ebédelni apu, aztán készülődés, és hatra megfőztük a halat. Régen mindig mentünk mi is a térre, de megelégeltük, hogy a "haveri kör" odajött, evett, megtörölte a száját, aztán elment, vagy panaszkodtak, nem fizettek bele a kajába stb. Ráadásul hajnalban nem valami jó program hazacipelni a bográcsot meg a háromlábat. Úgyhogy mi már leszoktunk erről, csak egy szűk baráti körrel szoktunk főzni a garázsunkban, aztán este ha olyanunk van, bemegyünk (hát a szüleim jól ott ragadtak amúgy). Én este bementem a csoporttársaimmal, megint beültünk a Cashbe. Mondjuk először a Vikingbe akartunk menni (illetve akartak, én utálom azt a helyet), de kiderült, hogy belépőkártyás rendszer van... micsoda hülyeség, na mindegy, jobb is, hogy nem oda mentünk. Aztán lementünk a Szigetbe, mert csoporttársaim ott főztek. Egy kicsit beszélgettünk, összefutottam Efivel, majd lementünk a partra tűzijátékot nézni. Nekem itt csesződött el a kedvem, de nagyon. Egy csapat fiú ült mellettünk, akik azt gondolták, hogy részegen nagyon jó buli bepróbálkozni. Az egyikük velem beszélgetett, de nem nagyon vettem a lapot, mert én alapból nem megyek bele semmibe egy részeg pasival. Nyilvánvalóan nem ugyanazt akarjuk, meg hát nem is volt szimpatikus. Nem küldtem el a francba, mert az ilyeneknél nem tudni, hogy hogyan reagálnak (bevadul-e vagy ilyesmi), de érezhető volt, hogy nem érdekel. Na ő erre megsértődött rám. Hogy én mért nézem őt idiótának, satöbbi. Egyébként már csak azért is annak néztem, mert össze-vissza beszélt és játszotta az eszét. Utána elkezdett sértegetni, hogy én amúgy eléggé hülyének nézek ki, meg gáz is vagyok, és odafordult csoporttársamhoz, hogy ő igazából hozzá ült le, de nem gondolta volna, hogy egy ilyen szép lánynak ilyen gáz barátnői vannak. Az a legszomorúbb az egészben, hogy csoporttársam nem szerelte le, nem védett meg minket, pedig szerintem nem valami menő úgy csajozni, hogy közben sértegeted a csaj barátnőit. Azóta már meg is kereste a srác amúgy csoporttársamat, jó, egy facebook ismerettség nyilván nem kapcsolat, de kicsit rosszul esett, hogy annak ellenére kíváncsi a srácra, hogy az velem milyen alpári bunkó volt.

És tudjátok, baromira utálom ezt, hogy nem kérhetem ki magamnak ezt a stílust, mert rögtön én leszek a prűd liba. Mert egy férfinak ugye jogában áll felszednie a nőt, még ha ilyen módon is teszi azt, én meg örüljek, hogy kitüntetett a figyelmével. Nevetséges. Mert ugye rögtön az volt a reakció, hogy mért nem hagytam ott a francba. Nem is az, hogy neki nem kellett volna ilyen stílusban beszélnie velem. Ja mert részeg volt... mintha az mentség lenne. Az, hogy iszom, egy döntés. Viselje a következményeit, azaz hogy nem fogok vele jópofizni. Úgyhogy ez nagyon elcseszte a hangulatomat, mentünk is haza utána.

Vasárnap elrángattak egy kalandparkba, amiről eddig én nem tudtam, szóval sejtelmem se volt, hogy ilyen lesz. Ilyen fáramászó, csúszkálós izé... van egy minimális tériszonyom, ráadásul a fák közé ezerrel betűzött a nap, nekem meg nem igazán ajánlott levennem a napszemüvegemet, viszont abban meg nem lehetett felmenni. Ez kellő indok volt, hogy ne próbáljam ki. Egyik csoporttársam meg is sértődött, amire abszolúte nem volt semmi indoka, mert ha én nem akarok valamit, akkor nem akarom. Nem azért mondom, mert azt várnám, hogy meggyőzzön. Nem vagyok egy befolyásolható ember, nem hajt a csordaszellem. Tehát ha én valamit nem tartok jó ötletnek, nem fogom azért csinálni, mert a többiek is csinálják. Pont. Főleg, hogy nekem bevallotta később, hogy sírógörcs jött rá az egyik kötélen. Na én eleve nem teszem ki magam ennek, csak azért mert rádumáltak valamire, na. Aztán megkértek, hogy fotózzak, nehogy már unatkozzam két órán keresztül, erre ugyanez a csoporttársam kikapta a kezemből a gépet, hogy ő fogja csinálni a képeket. Véletlenül se legyen valami hasznom, oké. Néha olyan önző tud lenni. Az esti koncertre se volt kedve menni, végül aztán sikerült meggyőzni fagyizás közben (mogyorós tejcsokit meg mentás málnát ettem, nagyon finom volt). A Halott Pénz lépett fel, akiket én már láttam, meg hát nem is tartoznak a kedvenceim közé, szóval elnézést minden rajongótól, de majdnem elaludtam koncert közben. Utána csoporttársaim elmentek haza, én viszont szüleimmel megnéztem az EB döntőt a Meditárranban. Gondolom nem szükséges mondanom, hogy mekkora csalódás volt. Bele se kezdek, hogy mért fáj annyira, hogy Portugália nyert, szerintem úgyis mindenki átlátja ezt.

Majd valamikor jövök még egy bejegyzéssel, ami inkább ilyen elgondolkozós lesz, mint mesélős, mert valamit említettek nekem, ami nagyon szöget ütött a fejembe, de már így is hosszú lett a bejegyzésem, úgyhogy ez még várat magára.

Annyira jó ez a dal... ha azt mondtam, hogy a Why a nyár slágere, akkor ez kétszeresen az. Mind a stílus, a dalszöveg, a klip... egyszerűen tökély. Nagyon szépen egymásra találtunk a Why so lonely-val.

Tegnap voltunk bátyám diplomaosztóján. Vagyis azt hittem, hogy az lesz, közben "csak" egy orvossá avatás volt, a diplomát nem itt vették át. Hajnali ötkor indultunk, viszont a nagy meleg miatt csak hajnali háromkor tudtam elaludni, szóval nem mondom, hogy kipihenten mentem volna. Maga az ünnepség két és fél órás volt, képzelhetitek, 477 embert egyesével hívtak ki. De amúgy annyira megható volt, hogy ennyi embernek sikerült ezt elérni. A végén mikor feldobták a sapkájukat... hát ezt öröm lett volna annak is látnia, akinek nem volt ott ismerőse. Hatan mentünk, mindenki sírt, kivéve én, bár nem mondom, hogy nem volt ingerem rá, egyszerűen csak megtanultam visszafogni.

Az ünnepély után fényképezkedtünk egy kicsit, majd elmentünk ebédelni a Vakvarjúba. Nagyon klassz kis étterem, én rántott sertésdiót ettem újhagymás bécsi burgonyasalátával. Finom volt, csak hatalmas adag, két akkora húst adtak, hogy csak az egyik felét tudtam megenni. Tényleg nagy volt na, pláne nekem.

Ma meg kimentünk mamámhoz, mert tegnap volt a születésnapja. Hát megint nem tudom minek... anyám szüleiről azt kell tudni, hogy világ életükben nem foglalkoztak velem, mert a másik két unokatestvérem a mindenük (apám oldaláról dettó, ott is a másik két unoka a fontos, na mindegy). Ma is kaptam két olyan beszólást, hogy hát ő csinált volna valami sütit, de lusta volt... meg úgy hívja az unokatestvéremet, meg a pasiját, hogy a "mieink", mintha én nem is lennék az unokája. Viszont észrevették, hogy nincs szemüvegem, meg is kérdezték, hogy lencsém van-e. Elmeséltük anyuval, hogy még áprilisban (!!!!) meg lett műtve a szemem. Végül is elég sokára feltűnt nekik, nem? Na mindegy, nem is érdekes, igazából semmi okom meglepődni, ez húsz éve már így megy.

Amúgy anyu ajánlott nekem "munkát". Igazából annyi, hogy ő fodrász, és jól jönne neki, ha valaki, azaz én, besegítene neki. Hajat kéne mosni, meg söprögetni, szóval ilyen apró munkák. Erősen gondolkodom rajta, hogy elvállalom, egyrészt azért, mert végre dolgoznék valamit, másrészt ugye fizetnének is érte, harmadrészt meg azért, mert crushom is ott szokott lenni. Múltkor azt mondtam, hogy nem tetszik senki, és nem, nem hazudtam, mert egy hete még tényleg nem volt a képben. Vagyis nagyon vicces, mert ismerem a srácot ezer éve, de eddig nekem nem tűnt fel, mint pasi. Nem is értem mi van velem... szombaton bementem és ő is ott volt, amúgy szinte minden héten összefutunk bent az üzletben. Most viszont valahogy más volt. Mikor leült mellém, nem tudtam hogyan rakjam magam a székben, alig mertem megmozdulni vagy egyáltalán levegőt venni. Azért mert úgy nem is tudom... nem hozott zavarba, hanem egyszerűen ilyen volt a kisugárzása. Fu én nem tudom mi van velem, de ez úgy vágott most fejbe engem, mint a villamos. Anyu annyit mesélt már róla, csupa jókat egyébként, helyes is, de valahogy eddig nem érdekelt. Pedig amióta bent mosatom a hajam a szemem miatt (nem mehetett bele víz), azóta vagy tucatszor találkoztunk, és jó, azt megjegyeztem magamban, hogy jól néz ki, de... hát most nem tudom mi történt. Utóljára egy pszichós srác tetszett, akivel nem jött össze a dolog (hála a jó égnek, így utólag), és nem is számítottam arra, hogy nyáron bárkibe is belebolondulok. Tényleg a semmiből jött, dacára annak, hogy tényleg ismerem őt már vagy tíz éve. Vicces. Most viszont nem tudom mit csináljak. Ha egy olyan srác lenne, akit anyu nem ismer, simán elhívnám randizni, vagy ráírnék fb-n, valamit biztos csinálnék, de így... nem merek. Pedig amiket mesélt róla, úgy érzem, hogy vele simán megpróbálnám azt, hogy akkor most elhívom. De nem merem. Nem.

Najónem, csak tömték.

Tegnap voltam fogorvosnál, betömték a három fogamat, amiről múltkor említést tettem. Mivel nem sűrűn szoktam fogorvoshoz járni, nézzétek el nekem, hogy számomra ez eléggé nagy dolog volt. Baromira féltem, konkrétan remegett a kezem, de így utólag visszagondolva, nem érte meg a sok majré, a fogkő leszedése sokkal kellemetlenebb volt. Amint odaértem a rendelőbe, rögtön mehettem is be, ezért nem volt időm lelkileg felkészülni, bár az orvos azt mondta, hogy erre a székben kell felkészülni, nem kint. Na köszi, haha. Amúgy én komolyan mondom, hogy azt utálom a legjobban, mikor levegőt fúj a számba, fúj. Kaptam valami előzsibbasztót, aztán két injekciót is. Ugyan könnybe lábadt a szemem (lol, nekem mitől nem), de nem fájt annyira, pedig az egyik ismerősöm ezzel ijesztgetett. Aztán kellett egy kicsit várnom, mert egy másik páciensnek csinálták meg előbb a fogait, és csak utána jöttem én. Hát nem volt kellemes... nem, nem fájt, csak olyan volt, mintha a fogaimat csikorgatnák, ráadásul a hangja se volt kellemes, a szagáról ne is beszéljünk. Vicces, de nekem nem az a félelmem a fogorvosnál, hogy fájni fog, hanem az, hogy lehányom. Ez csak azért van, mert már attól öklendezem, ha fogkefe van a számban. Jó nagy szerencsétlenség vagyok ám. De most ki ne akadna ki attól, hogy egyszerre három-négy szarral turkálnak a szájában, na? Túléltem, az a lényeg. Szépek a fogaim most, remélem nem lesz vele több baj.

Mint láthatjátok, tettem fel új kinézetet. Szerettem volna már valami nyáriassabat, és Taeyeon legújabb klipje ehhez tökéletesen asszisztál. Nagyon szeretem amúgy a Why-t, valahogy pont sikerült elkapnia a hangulatomat. Meg amúgy egyre jobban kedvelem Taeyeon-t, mármint ahhoz képest, hogy az utóbbi időkben nem rajongtam érte, régen meg igen.

Egyébként egész héten sorozatoztam, már amennyire a netem megengedte (egy teljes hete olyan lassú, mint a tetű, már kezd nagyon idegesíteni, elvileg karbantartás volt, aminek már vége, de még mindig alig tölt be bármit is). A My love from another star-t néztem, hogy én mennyire megszerettem ezt a kdrama-t, arra talán szavak sincsenek. Na jó, az első epizód annyira nem nyűgözött le, és majdnem abba is hagytam, csak azért folytattam, mert már kettőt félretettem, és nem akartam ezt is, inkább adtam neki egy esélyt. Hát nem bántam meg. Alapvetően nem szeretem a földönkívülis sztorikat, de ez annyira magába szippantott, szinte a kedvenc kdrama-m lett. Pedig eleinte a férfi főszereplő karakterét se bírtam, de a végére egészen megkedveltem, sőt. Mondhatni Kim Soohyun fan lettem. Végül is ki tudna ellenállni ennek a mosolynak? ♥