Gyász2016.07.21. 22:37, Eden
Az első órája után rögtön azt gondoltam: csodabogár. De jó értelemben persze. Mert addig nem találkoztam senkivel, aki ennyire lelkesen tudta átadni nekünk, hogy mi a különbség a lábas és a lábos között, hogy kik a vörösök és kik a vörösek, és hogy mik azok a susogó meg sziszegő hangok. Szokatlan volt, hogy egy tanár éljenez, mikor valaki bemondja a helyes megoldást, vagy hogy szaloncukrot meg csokitojást hoz nekünk az ünnepekkor. Sőt még édességet vizsgaalkalmakkor. Azt gondoltam, ha már meg kell buknom, legalább kaptam valami vigaszdíjat.
De egyszer sem buktam meg. Önnél soha. Az órái nem voltak teljesíthetetlenek, ugyanakkor érdekesek annál inkább. Nemcsak azt kedveltem Önben, hogy olyan hihetetlenül nagy tudása volt, hanem hogy humánusan bánt velük. Biztosan mindenki kedvence az a mondat Öntől, hogy "teljesítés feltétele: teszt vagy beadandó. Válasszatok." Esetleg a "szombaton tanítási nap, de ha nem jöttök, nem baj" mondat is befutó lehet.
Nekem mindegyik a kedvencem volt. Ön a kedvenc tanárom volt. Köszönöm, hogy négy kurzusán is részt vehettem. Nem felejtem el.
Nyugodjon békében, Tanár úr!
|