Kezdeném rögtön azzal, hogy hogyan is ismerkedtem meg a fiúkkal. Már két éve, rögtön a debütálásukkor hallottam a Girls Girls Girlst, és elsőre olyan szeretem-utálom érzésem volt iránta. Egyrészt bejött a szám, de valahol meg idegesített is, akkoriban pont az a "nekem semmi nem jó" időszakom volt. Ami már feltűnt akkor is, hogy Mark milyen iszonyatosan jól néz ki. Megmondom őszintén, ő volt az első, akire felfigyeltem, meg a drága kis Bamboo (BamBam), mert bár nagyon kis fiatalka volt még ott (mindössze tizenhat éves), de volt egy olyan kisugárzása (amit a mai napig megőrzött). És kész, ennyi, én a többiekkel nem nagyon foglalkoztam, nekem elég volt Mark látványa. Akkor még azt hittem, hogy ő a leader, mert van egy olyan vezetői kisugárzása, vagy hogy is mondjam, bár mióta megismertem őket alaposabban, a csendes személyisége miatt meg is cáfolnám magam rögtön.

 

Utána nem nagyon foglalkoztam velük igazából, egyrészt az éppen holtvágányra jutott kpop mániám miatt, másrészt meg nem is tudom, ekkoriban éreztem úgy, hogy én ehhez már nagy vagyok (imádom magamat megcáfolni, mondtam már?). Aztán eltelt egy kis idő, ők sorra adták ki a dalaikat, nem kerültek bele a látószögembe, meg ahogy egyre jobban elhatárolódtam tőlük, úgy maradt meg a dal és a banda is egy idegesítő kpop csapatként az emlékezetemben. Hú de mekkorát tévedtem.

 

És akkor elérkeztünk a legjobb részhez, az újrafelfedezéshez. Adtam nekik még egy esélyt, és iszonyatosan jól döntöttem, mert ma már ők az ultimate kedvenc bandám, és valahogy van is egy szépsége a dolognak, hogy régen mennyire irritáltak, most meg mennyire odáig vagyok értük. Minek köszönhető, hogy elrabolták a szívemet? Nos, elsősorban Jackson Wangnek. De mivel ő az ultimate biasom, ezért előbb a többiekről írnék egy kicsit.

 

A második esélyt az If you do számuk miatt kapták meg. Én egyszerűen odáig vagyok azért a dalért! Van bennem egy kicsi "csalódás", amiért nem maradtak meg ennél az iránynál, és most a Fly egészen más hangzást követ, mert nekem az If you do a legkedvencebbem tőlük. Egyrészt azért, mert érett szerzemény, mármint félreértés ne essék, szeretem a bohóckodós, viháncolós oldalukat, sőt, de zenei téren mégiscsak ez áll hozzám közelebb. Nos, miattuk még váltani is kénytelen voltam, illetve, csak úgy jött magától a dolog, mert az If you do után a többi daluk is ámulatba ejtett. A mindenki nagy kedvence Just Right először szintén idegesített (haha), mert abban a klipben minden benne van, ami miatt az ember jó messze el akarná kerülni a kpop-ot. És mégis! Valahogy bekúszott a bőröm alá, és most már nem is akar elereszteni többé! Olyannyira megszerettem azt az era-t, hogy még Mark fánkos pulcsiját is megrendeltem ebayről (ne nevess!).

 

Nem mondom, hogy a srácok nagy ereje mindenképpen a zenéjük volna. Persze, az is nagyon fontos, ha nem a legfontosabb, mert hogyan kedvelhetnél egy bandát, ha alapvetően nem tetszenek a dalaik? Én azt mondom, e tekintetben, és most teljesen reális vagyok, hogy a srácaimnak még érniük kell egy kicsit. Már nem újoncok, két éve debütáltak, de valahogy nem kaptak saját hangzást az ügynökségtől, még nincs meg a saját hangjuk. Többek között talán ezért van az, hogy Koreában nem olyan sikeresek, mint nemzetközi szinten. Lenyűgöz, hogy mennyire international fannal büszkélkedhetnek, ugyanakkor elszomorít, hogy a saját hazájukban mellőzik őket. Úgy gondolom, hogy jó lenne, ha találnának nekik egy erős stílust, amit el is tudnak sajátítani (ergo nem valami légből kapott dolog, ami teljesen más, mint az egyéniségük), mert sokszor úgy érzem, mintha minden egyes comebackjük egy másik bandáé lenne. Valami koncepciót most már! És akkor szerintem rendben lesznek. Ezért is említettem, hogy az If you do milyen fontos nekem, szerintem az a stílus az, ami felé esetleg elmozdulhatnának. De persze ez csak az én véleményem.

 

És akkor most szót ejtenék a tagokról is végre. Kezdeném a legidősebbel, Mark-kal, akit már említettem, hogy ő tűnt fel elsőnek. Mark, Mark, hova is tegyelek téged? Na, megmondom őszintén, azon kívül, hogy Mark mennyire helyes, mennyire ügyes a martial artsban, és hogy személy szerint még a hangszínét is kedvelem, amikor rappel, mert felismerhető, na ezen kívül, nem tudom őt hová tenni. Nem azért, mert csendes, ami egyébként eléggé sarkítás, mostanában már kezd feloldódni, és ő is beszél, de hogy mégis van vele kapcsolatban valami furcsa érzésem. Talán azért, mert nem tud olyan módon közel kerülni a szívemhez, mint a többiek, ő nem az a social butterfly, mint Jackson például, és nem mondom, hogy cold prince, mert nem, össze se lehetne hasonlítani Sehunnal ebből a szempontból, aki viszont tényleg az (és nem bántás, mert Sehun a szívem csücske), de hogy valami furcsa azért van vele kapcsolatban. Na majd rá fogok jönni. Na de gyerekek, Mark nevetése! Ennél aranyosabbat nem hordott még hátán a föld. Azok a pillanatok azok, amikor közel érzem őt a szívemhez, mert olyan aranyos, mint egy kisgyerek, de közben mégis komolynak tűnik, akinek csak a megfelelő társaság kell, és feloldódik. A legjobban ezt a közös karaoke-juk során vettem észre, szóval hogy látom Markon, mennyire szeretne bekapcsolódni a hülyülésbe, de van benne egy ilyen kis "merjem csinálni? mit fognak gondolni az emberek?" feeling. Viszont mikor elengedi magát, és mer önmaga lenni, akkor látom rajta azt a kis precious cupcake érzést.

 

A következő lenne a mi csodálatos vezetőnk, JB. Mit is írjak JB-ről? Ő az a fajta vezető, aki talán nem tűnik fel elsőre a szemnek, nem mintha háttérben lenne, értem ezt úgy, hogy teljesen eltűnne. Nem tűnik el, ugyanakkor mégsem ő az, akit először észreveszel, és szerintem ebben áll az ő csodája. Mert úgy leader, hogy abszolúte támogató, hogy olyan, mint egy apuka, hagyja a gyerekeit hülyéskedni, ám mikor szükség van rá, mindig felbukkan és segít. Először nagyon furcsa volt megszokni a hangszínét, mára azonban az egyik kedvencemmé vált, imádom benne, hogy részt vesz a dalok írásában, és hogy a Home Run során mindent beleadott, hogy egy jó dal kerekedjen ki belőle, és elérte a célját, mert a rajongók (köztük én is) imádják a dalt. Imádom a két kis anyajegyét a szemöldöke alatt, imádom szemüvegben is, mert olyan igazi nerdnek néz ki benne, és imádom, hogy egyszer Jackson random megkérdezte tőle, hogy szellentett-e, ő meg derekasan bevallotta, hogy basszus igen, rossz a gyomrom. A Dream Knightban pedig egyenesen levett a lábamról, mint hősszerelmes, komolyan, ha bele akartok zúgni ebbe az emberbe, vagy ha szimpatikus, akkor nézzétek meg, mert ahw. Fangirl mode off.

 

A következő áldozatom Jackson lenne a sorban, de mivel őt hagyom utoljára, következzen most Junior. Huhú, vele nehéz helyzetben vagyok. Juniorral még nagyobb fenntartásaim vannak, mint Markkal, i mean, nagyon szeretem őt, és baromi aranyosan néz ki, de valahogy olyan feje is van közben, mint aki mindjárt ki fog nyírni. Nem viccelek. Na, Junior is akkor lett a szívem csücske, mikor megnéztem a Dream Knightot, tudni illik, baromi jól színészkedik, szerintem lenne jövője benne, én támogatom, hogy kapjon valami kis sorozatocskát, persze először egy mellékszerep is megteszi, nem kell rögtön a mélyvízbe dobni. Na szóval, a Dream Knightban baromi jól állt neki a féltékenykedő antihős szerep, az, akit az egyik pillanatban még utáltam, utána meg olvadoztam, és meg akartam simogatni, hogy mennyire sajnálom már, hadd öleljem meg. S ha már a színészi kvalitásait méltattam, szót kell ejtenem a hangszínéről is, ami egyszerűen csodálatos! Olyan kellemes férfias, kb olyan, mint a KAT-TUNban Nakamarunak. Az időjárásról is énekelhetne, nekem az is tetszene az ő hangszínén. És a fülei! Jaj, hát meg kell zabálni. Azért a Girls Girls Girlsös haját sosem fogom megbocsátani. Imádom, hogy ő az "anyuka" a csapatban, és látszik is rajta, mert amúgy ő pont középen van az életkor szerint, mégis olyan védelmező és oltalmazó szerepe van.

 

Jöhetnek a "kicsik", és ezzel együtt Youngjae. Na, Jancsikám, mit is írjak rólad? Youngjae hangja olyan, mintha leszálltak volna az angyalok az égből. Bénán szentimentális és csöpögős ez így leírva, de hallgassátok meg, és ha nem is ennyire szélsőségesen, de minimális szinten egyet fogtok érteni velem, hogy Youngjae hangja egyszerűen: gyönyörű. Ő a megbízható énekes, aki élőben is ugyanolyan szépen énekel, mint a stúdiófelvételeken. Emellett zongorázik és ő is ír dalokat, az új epjükről a Rewind az egyik nagy kedvencem, amit történetesen ő írt! Talán ezért is áll közel a szívemhez. Van neki is egy jellegzetes nevetése, ami nagyon vicces, mert a lánytesója dettó ugyanígy nevet: egyszer - azt hiszem valamelyik Real GOT7 epizódban - telefonon beszéltek vele, és a csajszi ugyanolyan viccesen nevetett, mint Youngjae. Mindig úgy nevet, mintha be akarná kapni a világot, haha. Emellett a mosolya... hát ránézek, és rögtön jobb kedvem lesz tőle. Youngjae számomra maga a sunshine, és nagyon sajnálom, amiért a külseje miatt annyi atrocitás éri, mert talán nem egy tipikus idol kinézete van, de a személyisége az olyan örök vidám, hogy a napomat bearanyozza. Arról nem is beszélve, hogy mennyire  kis röhejes tud lenni néha (jó értelemben), mikor JB leöntötte kólával, ő meg ott üvöltözött a kocsiban, hogy colala~ hát meghaltam. Sőt, a zenei ízlése is mennyire király már, elég megnézni az instagramját, fel szokta rakni néha, hogy miket hallgat, és baromi jó zenéket (szándékosan nem spoilerezek, haha).

 

Következzen Bamboo, my baby BamBam, akiről azt gondolná az ember, hogy a legfiatalabb a csapatban, na most ahhoz képest... fanservice king, én csak így szoktam hívni. BamBam nagyon közel áll a szívemhez, talán hasonlóképpen, mint Jackson, abban az értelemben, hogy ő is mindig megnevettet. Ez a gyerek egy tünemény! Mindig lelkiismeret furdalásom van, amikor fanolok rá, hiszen másfél évvel fiatalabb nálam, és sajnos látszik is, de mostanában kezd felnőttesedni (puberty hit him hard), ami nagyon bejön. Imádom, hogy egy FASHIONISTAAAA, mármint komolyan, BamBam még civilben is marha jól öltözködik. Van vagy ezer cipője, a zoknijait fellógatva tartja a szekrényben, egyszóval, egy primadonna, de mégis, lehetetlen nem szeretni, mert ő is felvillanyozza az embert totálisan. Ráadásul annyira menő a girl group táncokban! Volt egy Weekly Idol rész, mikor különböző dalokat adtak le, a többiek táncoltak a fiúbandák dalaira, aztán leadtak valami dalt egy lánybandától, BamBam meg felpattant, és mint aki egész életében ezt csinálta, elkezdett táncolni rá! Annyira jó pofa. Imádom a hosszú vékony lábait, bár azért felszedhetne pár kilót, mielőtt teljesen elfújja a szél.

 

Végül, de nem utolsó sorban, az óriás maknae-nk, Yugyeom következzen. Húha! Yugyeom egy dance machine, nem csak fiú, de lány bandák koreográfiáját is úgy táncolja, hogyha álmából vernék fel, akkor is tudná őket. Emellett sose gondolná az ember róla, hogy a legfiatalabb a csapatban, sőt, ő tűnik a legidősebbnek, és nem csak azért, mert magas. Fu, az elején nagyon nem tudtam őt hová tenni, gyanús volt ő nekem, és a mai napig gyanús is maradt. Mindig olyan kis sunyinak tűnik, ugye azt várná az ember, hogy maknae révén őt csesztetik a legtöbbet, na ez félig-meddig megállja a helyét, de ő ugyanúgy cseszegeti a többieket, imádnivaló egyébként! Volt egy Real GOT7 epizód, mikor megijesztették a tagokat, és ő volt az, aki EGYÁLTALÁN nem ijedt meg, nem tudom mi folyhat az ereiben, talán jeges tea? De olyan röhejes volt, hogy míg a nagyobbak visítottak félelmükben, ő halál nyugodtan ült, és hm, ennyi volt? arckifejezéssel meredt a semmibe. A sunyi oldala mellett viszont van egy kis vicces oldala is, amit amúgy ahogyan észrevettem, nem mindig értékelnek, de szerintem hihetetlenül aranyos.

 

Na és akkor jöhet az én nagy kedvencem, Jackson. Hát mit is mondjak róla? Először azt gondoltam, hogy egy fuckboy, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, ma már szégyellem magam, amiért ilyet gondoltam róla. Jackson annyira távol van ettől a megnevezéstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert Jackson egy annyira kedves, vicces, életvidám, ugyanakkor érzékeny srác. Látszik rajta, hogy mennyire szereti a srácokat, és neki mennyire fontos a GOT7. Mikor bemutatkozik, akkor ő nem csak egyszerűen Jackson Wang, hanem Jackson, a GOT7 tagja. Ahogy olvasgattam az interjúkat vele, kiderült számomra, hogy mennyire soft-hearted, például mikor a neten olvasgatott kommenteket, amik enyhén szóval nem számítottak kedvesnek, akkor felhívta Kwanghee-t (ZE:A), és neki panaszkodott a telefonban. Vagy mikor múltkor beszóltak neki twitteren, ő kedvesen mondta, hogy tudomásul vettem, vigyázz magadra, mire a "rajongó" visszaírta, hogy hát ő nem úgy gondolta azt, erre Jackson megint válaszolt, pedig nem is volt betaggelve az oldal (ergo vissza-visszanézte a lány twitterjét), hogy semmi gond, tudom, hogy nem úgy értetted. Ez is azt bizonyítja, hogy mennyire érzékeny, és még mennyit kell edződnie, ha a szórakoztatóiparban akar maradni.

 

Annyira sajnálom, amiért nem elégedett a testével, mintha lenne pár self-issueja, vagy hogy mondjam. Palástolja azzal, hogy nevetségessé teszi a dolgot, de amúgy utálja a lábait, amiért vastagok és rövidek, pedig én imádom a lábait. Az arcát se kimondottan szereti, pedig szerintem gyönyörű. Ha találkoznék vele, és egy dolgot mondhatnék neki, tuti az lenne, hogy eszméletlen jól nézel ki, és ne utáld magad, mert gyönyörű vagy. Kár, hogy ezt ő nem így látja.

 

Azt szeretem benne, hogy bármikor képes megnevettetni. A leghülyébb nevetése szerintem neki van a srácok közül, kb mint egy részeg fóka, de mégis, feldobja az embert. Az látszik rajta, hogy valóban keresi a figyelmet, de szerintem ezzel semmi baj nincs, mert amikor szerepel, azt viccesen csinálja, és - elmondása szerint - mindig önmagát adja, mert neki az ad erőt, ha azért szeretjük őt, amilyen. És én abszolúte szeretem őt, mint idolt. Annyi műsorban részt vett már, fáradhatatlanul promótálja a GOT7-t, és a közvetlenül stílusával mindenkit levesz a lábáról. Imádom, hogy már régóta idol szeretett volna lenni, de előtte sportoló volt (vívó egész pontosan), és az apja azt mondta neki, ha megnyer egy rangos versenyt, akkor mehet, ő pedig első helyezést ért el. Hihetetlenül jó nevelést kapott a szüleitől, és látszik is rajta, hogy mennyire hálás nekik. Például mikor a Roomate-ben szerepelt, és a JYP meglepte őt azzal, hogy elhozta a szüleit karácsonykor, mikor már két éve nem látta őket személyesen... ahogy Jackson sírva a szülei karjába omlott, az egész egyszerűen egy könnyfakasztó pillanat.

 

Annyira precious az egész ember, hogy én el nem tudom mondani. Ugyanakkor, mint már említettem, nagyon érzékeny is, könnyedén megsértődik, de aztán két perc múlva el is felejti a dolgot. Többek között ezért is szeretem nagyon, mert mintha kicsit magamat találtam volna meg benne, ami nyilván nem igaz száz százalékig, de amit nekünk mutat, rajongóknak, az kicsit hasonlít az én személyiségemre.

 

Egy nagyon elfogadó emberről van szó, ő tényleg az, aki kinézettől, származástól, nemtől függetlenül mindenkivel jóban tud lenni. Ez miatt persze éri néha csalódás, mert sokan nem úgy állnak hozzá, ahogyan ő áll hozzájuk, ezt egyszer említette is. Látszott rajta az is, hogy mennyire bántotta, hogy csak az ő dalait utasították el a legújabb EP során, és hogy nem kapott esélyt, hogy megmutassa milyen dalokat írt. De nem adja fel, mert nem olyan idolnak ismertem meg, mindig tudja, hogy lehet tovább fejlődni, ezért roppant szimpatikus benne, hogy ilyen alázatos. Nemcsak a csapattársai, hanem az ügynökség iránt. Én azt mondom, hogy a JYP egyik legjobb döntése volt, hogy Jackson-t leszerződtette.

 

Említettem már, hogy milyen kellemes hangszíne van? Nem egy Youngjae-féle main vocalist, ami mondjuk azért is lehet, mert őt ilyen téren nyilván nem úgy képezték, mint az énekeseket (tekintve, hogy a rapp a fő feladata). De én állítom, hogyha megkapná az esélyt, és fejlesztenék a hangját, akkor simán kaphatna több sort is, mert a Playgroundban, a Forever Youngban és a Turn up the volumeban valami egészen magával ragadóan énekel. Egyszer elénekelte Jay Chou-tól a Silence című dalt, hát az valami gyönyörű volt. Annyi érzelmet tud belevinni az előadásaiba, őt tényleg erre teremtették.

 

Röviden és tömören, ezek a fő indokok, hogy szeretem a srácokat. Nyilván a zenéjük az első és legfontosabb, hogy azt szeretem, de ha ők nem lennének olyanok, amilyenek (ilyen életvidám, bolond kis fickók), akkor nem is tudtak volna ennyire magával ragadni. 

 

1

1