Tegnap ünnepeltük nagybátyám születésnapját (amúgy másodikán van), amihez kibéreltünk egy termet is. Vagyis ilyen buli helyszín konkrétan, két szintje van, felül volt az "étkező", lent pedig a tánctér. Pénteken eléggé elcsaptam a hasamat, ezért nem nagyon volt kedvem szombaton pörköltözni, meg fáradt is voltam, úgyhogy tízkor volt egy olyan érzésem, hogy nekem haza kéne mennem. De nem mentem, mert nem akartam megbántani nagybátyámat azzal, hogy hamar lelépek. Pedig jobb lett volna.

Mesélem először azt, ami engem nem érintett. A szüleim két barátja összeverekedett. Senki nem tudja miért, mindketten ittasak voltak, biztos beindult a "méregetés" vagy ki tudja. Az egyikük leöntötte borral a másikat, állítólag véletlenül, amit én nem nagyon akarok elhinni, mert már előtte este is ez az ember eléggé kötözködős kedvében volt. Ebből indult meg az első incidens. Ennek pont nem voltam tanúja, szerencsére, a második összeverekedésnek viszont igen. Éppen a pult mögött álltam, mikor papám odajött hozzám, hogy hová ment a bátyám (mindjárt kiderül, hogy hová), amikor egyszer csak felkiáltottam, hogy úristen, nézd! Hát a két pasi úgy nekiment egymásnak, hogy szerintem totál mindegy volt, hogy ki kerül az útjukba. Úgy kellett négy-öt embernek lefognia őket, hogy nyugodjanak már meg. Aki az egészet kezdte, őt a nagybátyám vitte ki a teraszra, de még közben is kapálódzott, félő volt, hogy leesnek a teraszról, de komolyan. A kis unokatesóim (8-11 évesek) úgy megijedtek, hogy elkezdtek sírni. Szegények nem értették, hogy a két bácsi, akik amúgy jóban vannak, mért ugranak egymás torkának. És itt teszem fel a kérdést, hogy mennyit kell inni ahhoz, hogy annyira lerészegedj tőle, hogy a saját haverodnak nekimenj? Egy születésnapi buliban. Hihetetlen. 

A másik, ami engem is érint, az pont a két verekedés közben történt. Álltam a lépcsőnél, vigyáztam az unokatesómra, mert kölcsönadtam a telefonomat neki játszani, miközben odajött hozzám a szüleim egyik haverja. Nem az első fokon álltam, hanem feljebb, ezért oda kellett hajolnia hozzám. Azt hittem, hogy csak vicceskedik, aztán egyszer csak odahajolt a combomhoz, és beleharapott egyet. Értitek, egy 38 éves férfi a 20 éves lánynak. Annyira megijedtem és lesokkolódtam, hogy kb rögtön felszaladtam. Elfutotta a szememet a könny, de nem akartam, hogy bárki sírni lásson. Nem akartam elrontani a bulit. Visszamentem a táncolókhoz, mire ezt a pasit kivitték a teraszra, mert már annyira részeg volt, hogy nem tudott járni sem. De nem bírtam leplezni azt, ami történt. Apu odajött hozzám, kérdezte mi baj, de nem akartam megmondani. Bementem a wc-be, és pár másodperc alatt olyan síróroham tört rám, hogy ilyen talán még soha. Csak ültem ott bent, sírtam, közben a barátnőimnek írtam, hogy mi történt, mert másnak nem mertem elmondani. Aztán anyu bejött a wcbe, szóltam neki, de csak nagy nehezen tudtam kibökni a dolgot. Annyira bepörgött, hogy kiment és felképelte a pasit, majd megmondta neki, hogy vége a barátságuknak. Aztán visszajött hozzám, én meg próbáltam rendbe szedni magamat. Mire kimentem, a pasas, apu és a bátyám is eltűntek. Senki nem értette, hogy mi történt, közben kialakult a második verekedés is. Miután az lecsillapodott, és visszatért apu meg a bátyám (nem találták meg a pasit), akkor tudta meg mindenki, hogy mit tettek velem.

Annyira rossz érzés volt! Teljesen elcsesződött a nagybátyám bulija. Az emberek 3/4-e lelépett már, a fele azt se tudta, hogy mi van, a másik fele bőgött, én meg csak haza akartam már menni végre. Hihetetlenül borzalmas volt az egész. Apu felhívta a pasit, és kérdezgette tőle, hogy normális vagy, mit tettél a lányommal. Ő meg azt mondta, hogy mindegy... de azért ma rám írt fb-n, hogy ne haragudjak, hogy bunkó volt. Gyerekek, ez nem bunkóság. Ez szexuális zaklatás. És egy olyan ember tette, aki a szüleim barátja. Mellesleg rendőr ő is, meg a másik rendbontó is. Jó, mi? Ilyenek védelmeznek bennünket... elméletben.

Lányok és fiúk! Már ez is zaklatásnak minősül. Tudom, hogy borzalmas érzés, hogy az ember magát okolja, hogy mit tettem, hogy kivívtam magam ellen, túl kacér voltam, nem volt megfelelő a ruhám? De ezt felejtsétek el. Semmivel nem vagytok felelősek, ahogy én sem. Nem tartotta tiszteletben a személyes teremet. Megfosztott attól az alapvető emberi jogomtól, hogy nemet mondhassak. Kényelmetlen szituációt teremtett. Fizikailag kontaktba lépett velem, pedig nem adtam rá engedélyt. Lila foltos a lábam, ez nem vicc. Tudom, hogy nehéz, de ha bántanak titeket, akár szóban, akár fizikailag, szóljatok! Lépjetek fel ellene, de ne érezzétek magatokat bármiben is hibásnak. Az elkövető a hibás! Én már megjártam ezt egyszer, tudom milyen, higgyétek el. Ezt a bejegyzést nem csak azért írtam meg, hogy elmeséljem velem mi történt. Hanem hogy tudjátok, már ezt sem szabad hagyni, ez nem vicc, meg nem poénkodás, ez szexuális zaklatás. Ahogyan egy fenék fogdosás is. Ne bagatellizáljuk el a dolgot, álljunk ki egymásért. És ne csak a lányok, a fiúk is. Mert a fiúkat is bántalmazhatják.

Elég komoly hangvételű bejegyzés lett, ami talán elüt azoktól, amiket eddig írtam, de kötelességemnek éreztem, hogy egy ilyen fontos ügyben felszólaljak. Vigyázzatok magatokra!