Tegnap egy éves lett a blog (pont a névnapomon nyitottam meg). Tavaly ilyenkor volt GOT7 comeback, az volt az első comebackem velük. Azóta nagyon sok víz lefolyt már a Dunán, akkor még simán ők voltak a number 1 csapatom, most már nem igazán... vagyis még mindig nagyon szeretem őket, de amit írtam pár bejegyzéssel előbb, hogy zeneileg nem tudok velük mit kezdeni, az még mindig érvényes. Más csapat meg képes nálam ötvözni, hogy a dalok is a helyén vannak meg a tagok is. Úgyhogy igen, nagyon sok minden megváltozott tavalyhoz képest.

Viszont még mindig itt vagyok, csodával határos módon. Általában pár hónap után abbahagyom a blogolást, és ugyan itt is voltak hullámvölgyeim, végül mégsem zártam be. Mondjuk ahhoz sosem voltam közel, csak az átalakításhoz. Még úgyis itt vagyok, hogy voltaképp alig van miről írnom, mivel most nem járok suliba, és nem igazán történik velem semmi. Ezért is akartam átalakítást, de ahhoz meg túlságosan lusta vagyok haha. Akartam csinálni egy fordítóst oldalt, de még mindig nem kezdtem el. Pedig azt nagyon szeretném megvalósítani. Csak hát a kényelem nagy úr, ha már hozzászokott az ember.

Na sziasztok. Nem tudom észrevettétek-e, de nevet változtattam. Igazából nem tudom ilyet mennyire "illik", de úgy éreztem, hogy ami eddig volt, egyáltalán nem illett hozzám, nem is értem anno mért ezt választottam. Szóval megkérek mindenkit, akinél esetleg névvel voltam eddig kint, hogy írjon át, légyszíves. Nem fogom már többet használni az Arist.

Egyelőre nem tudom mi legyen az oldalon. Megint ilyen... nem is tudom melyiket válasszam dolog van. Vázolom, hogy érthetőbb legyen.

Szóval nagyon szeretnék kpopos dolgokról írni, konkrét esetekről, meg olyan dolgokról, mint a legutóbbi bejegyzésem is (Mina x Bambam), mert szerintem ezek érdekesek, meg nem sokszor beszélnek erről az emberek. Viszont néha meg azt is érzem, hogy kell egy felület, ahol kibeszélhetem a problémáimat, amikor úgy érzem, hogy senki nem hallgat meg. De nem akarom túlságosan keverni a kettőt, mert ha valakit csak az egyik érdekli, annak mért kéne az ügyes-bajos dolgaimról is olvasnia? 

Plusz úgy döntöttem, hogy egy konkrét fandomot is elhagyok. Valamint a csapatot is. Nem akarom megnevezni őket, mert nem akarok vitát, vagy megbántani vele bárkit is, de... ezzel a csapattal tavaly óta csak szenvedtem. Tavaly ilyenkor még simán a kedvenceimnek hívtam őket, aztán... igazából nem történt semmi konkrét, de mindig volt bennem egy furcsa érzés az irányukba. Sosem tudtam őket úgy kedvelni, ahogy más csapatot. És ez ellen meg nem igazán tudok semmit tenni, mert ezt nem én irányítom. Veletek is biztosan történt már olyan, hogy valaki nem volt szimpatikus. Nem az, hogy konkrétan csinált volna valamit, csak úgy ott volt az érzés, hogy nem kedvelitek. Az ember pedig nem erőszakolhatja meg a saját érzéseit. Nem arról van szó, hogy utálnám őket, mert egy csapatot sem utálok. Jó, vannak olyanok, akiket nem szeretek, de ez kimerül abban, hogy nem foglalkozom velük és kész. Itt még csak nem is ez van, egyszerűen csak ha meglátom a nevüket, olyan fura érzésem lesz, na... igazából idegesít a felhajtás, ami körülöttük van. Ezért nem szeretnék én ennek az egésznek a részese lenni.

Próbálkoztam velük, tényleg. Megadtam nekik az esélyt, hogy megszeressem őket, és nem is arról van szó, hogy nem éltek volna vele, de egyszerűen nem működik na. Igazából ennek nem kéne ilyen nagy ügynek lennie, úgy értem, ha nem szeretsz valamit, akkor nem is kell vele foglalkoznod. Csakhogy nekem vannak barátaim, akik meg szeretik őket, és miattuk is próbálkoztam velük, hogy legyen közös témánk, mert jórészt ez hozott minket össze. És nem akartam az lenni, aki utálja mások kedvencét. De már nem megy. Azzal, hogy magamra erőltettem őket, csak rosszabb lett.

Szóval én mostantól elhatárolódom ettől a csapattól. NEM utálom őket, tényleg, nincs semmi bajom velük, biztos remek emberek a való életben is, de egyszerűen mi nem találtunk közös pontot, hát istenem, van ilyen. Viszont tényleg nem akarom megmondani a nevüket, mert nem akarok utálkozónak tűnni (ami obviously nem vagyok, de na, nem akarok semmi rosszat elkezdeni), aki tudja, az tudja, meg amúgy lehet rá is jöttetek már, vagy majd rá fogtok.

Nem tudom olvastátok-e, hogy szóba hozták Minát (Twice) és Bambamet, hogy együtt vannak. Az egész ügy ebből a meghackelt képből indult ki, amire sokan azt hitték  először (köztük én is), hogy csak photoshop.

Aztán JYP lenyilatkozta, hogy a kép igazi, de Mina és Bambam csak barátok. Azt hiszem ezzel rosszabbat tett, mintha nem mondott volna semmit, vagy azt, hogy ez csak szerkesztett kép (egyébként tényleg minden elfogultság nélkül annak tűnik nekem, ha hirtelen ránézek). És hogy mi baj ezzel az egész dologgal? Hát szokás szerint mi, hogy egy közös kép alapján már rögtön járnak, egy fiú és egy lány nem csinálhatnak közös képet, csak ha együtt vannak. Sőt, sok esetben nem is kell közös kép, interakció sem, mégis mennyi idolt hírbe hoznak egymással.

Ne legyünk naivak, biztos, hogy a legtöbb idol randizik, vagy alkalmai kapcsolatai vannak. Ők is ugyanolyan emberek, mint mi, és semmi gond nincs azzal, hogyha barátjuk/barátnőjük lesz. Ebből nem is lenne nagy ügy, ha nem lenne a rajongók többsége iszonyúan éretlen, nemtől függetlenül.

Szóval JYP azt mondta, hogy csak barátok. Jó, nem kell készpénznek venni, amit mond, akár mondhatta ezt azért is, mert meg akarta védeni őket (ami a legracionálisabb jelen pillanatban). Viszont ettől kezdve mért kell támadni őket? Olvastam, hogy sok Twice rajongó kidobta a lányok cdjét, mikor kirobbant ez a hír. Meg jönnek olyan szöveggel, hogy Minának pocsék ízlése van, és választhatott volna jobbat, meg túl jó Bambamhez. Mindketten kapják az ívet rendesen.

Ez olyan gyerekes... még ha járnának is, senkinek semmi köze hozzá. Két felnőtt emberről van szó, könyörgöm. Engem ez a része a dolognak nem is érdekel, szerintem hülyeség egy ilyen képből rögtön ezt leszűrni, főleg, hogy ugyanannál az ügynökségnél vannak, mért ne lehetnének jóban? De mint mondtam, még ha járnak is, ezért elpártolni valakitől... elég gáz, ha engem kérdeztek.

Azért írtam ezt a bejegyzést, mert sajnálom őket, hogy most ennyi rosszindulatú megjegyzést kapnak. Ahogy észrevettem, Koreában inkább Minát támadják, mivel a Twice ismertebb, meg most ők a trendi lánycsapat. Viszont nemzetközi szinten meg inkább Bambamet, hogy nem elég jó Minához (ezt a hülyeséget... mintha ismernék őket személyesen).

Arra akarok kilyukadni, hogy remélem a magyar rajongók nem ilyen gyerekesek, és kiállnak ezekben az időkben a kedvenceik mellett. Én úgy éreztem, hogy megérdemel ez a téma egy bejegyzést. Szörnyű, hogy náluk még mindig botrány van abból, ha két idol randizik egymással. Pedig ez egy teljesen természetes dolog lenne, főleg az ő korukban. Érdekes amúgy, hogy folyton gyűjtik a rajongók a "bizonyítékokat", igaz, egyik nevetségesebb, mint a másik. Ugyanolyan felső, egymásra néztek egy helyiségen belül = járnak. #delusional. De ha meg ténylegesen járnak, elpártolnak tőlük. Hol a logika, emberek?

Rég írtam már a srácokról... mondjuk ennek oka is van. Majdnem egy éve kezdődött a Flight Log trilógia, és most értünk a végére, úgyhogy megosztanám veletek a nem túl pozitív gondolataimat.

Akkor lettem igazán GOT7 rajongó, mikor még nem jött ki a Fly. Csak az előtte lévő albumokra támaszkodhattam, amik tetszettek is. De valahogy a Fly óta nem tudok mit kezdeni velük. Elmentek zeneileg egy olyan irányba, ami nem igazán az én számíze, és ahogy látom, nagyon sokaknak szintén nem. Őszintén, mindig is jobban kedveltem a srácok személyiségét, mint a zenéjüket. Mindig úgy voltam vele, hogy lehetnének jobb dalaik, főleg, ha a title trackeket nézzük. Viszont akkor még a stílusuk jó volt legalább. Amióta megkezdődött a Flight Log Series, mintha 360 fokos fordulatot vettek volna. És nem értem miért! Az egész trilógia során közreműködtek a dalokban, és bevallom, sokkal jobbank tetszettek a saját dalaik, mint azok, amiket mások írtak nekik, VISZONT, Youngjae és JB zeneileg sokkal jobban kiteljesedik szólóban, mint a csapat dalainál. Nyilván az ember ha csak saját magának szerez dalokat, sokkal személyesebbre veszi, meg tényleg olyat ír, amit szeret, viszont ettől függetlenül szomorú, hogy ebből csak haloványan látok bármit is visszaköszönni az albumokon.

A trilógia első darabjánál, a Departure-nél még jött a szokásos formula, azaz a B-side dalok sokkal jobbak, mint maga a title track. Úgy éreztem, hogy ez az egész történetesdi nem hagy nekik akkora mozgásteret, értem ez alatt, hogy muszáj volt a Fly-hoz klipet készíteni, holott a Rewind vagy a Beggin on my knees sokkal jobb dalok.

Aztán jött a Turbulence és a Hard Carry... én meg azt kérdeztem magamtól, ez mi a jóságos ég? Gyerekek, nem áll jól nektek sem az EDM, sem ez a tropical house féle mainstream izé... az egész trilógia óta úgy érzem, hogy valami rossz irányba ment zeneileg. Mintha JYP sem tudná, hogy mit kezdjen a srácokkal. Mikor debütáltak, úgy akarták őket felfuttatni, mint a következő 2PM. Hát... nagyon nem. Ami végül is jó, mert a saját útjukat kell járniuk, de végül is mi az ő útjuk tulajdonképpen? Nem ez a fajta zene, amit mostanában csinálnak. Miért is?

Azt vettem észre, hát nem tudnám rendesen megmagyarázni, de mintha az ének meg a zenei alap sosem lenne összhangban. Mintha két totál idegen dolgot gyúrtak volna össze, és azért szól ilyen... furcsán az összhatás. Pedig az ének résszel nem is lenne semmi baj, Youngjae, még ha nem is mondom rá, hogy a legjobb férfi énekes, de az átlagtól semmiképp sem rosszabb, és JB is megfelel, Jinyoung is abszolúte hallgatható kategória. Még Yugyeomot is dicsérem a Never Ever kapcsán, mert én alapvetően nem szeretem az ő hangszínét, de most valahogy mégis jó részeket kapott. Amivel baj van... az a rap. Hogy egyszerűen nem jó rapperek... és ha belegondol az ember, hogyan is lehetnének azok, mikor egyrészt nem az anyanyelvük a koreai, másrészt pedig, csak azért lettek rapperek, mert énekelni nem tudnak (és mert pl Jacksonnak eléggé mély a hangja).

Kész, kimondtam. És lehet, hogyha valaki ezt meglátja, az elküld a fenébe, de sajnos ez a helyzet. De ezt maga Jackson is megmondta... illetve nem így, de erre utalt.

Emlékszem, sokan kinevették ez miatt, és talán ő is humorosnak szánta, de ha jól átgondolod a szavait, akkor megérted, hogy mire gondolt. Jackson nem azért rappel, mert szeretne vagy mert jó benne, hanem mert azt mondták, hogy ezt kell csinálnod. És nagyon nagy különbség van aközött, hogy valamit azért csinálsz, mert szereted, vagy azért, mert ezt mondták neked. Igen, sajnos a világ nem olyan, hogy mindenki azt csinálhatja, amiben jó, vagy amit szeretne, de nyilván az ilyen dolgok jobban kijönnek, ha az ember szem előtt van (=egy banda tagja és zenét csinálnak).

Szóval amelett, hogy a rap rész majdhogynem elrontja a dalaikat, még az is ott van, hogy néhány eléggé rosszul van hangszerelve, például azok, amiket earattack szerez. Észrevettem már, hogy az összes dal, amit nem szeretek tőlük, azokat mindig ez a pasi írja. De a mostani title track, amit maga JYP szerzett, az is... hát ha már eddig eljutottam, térjünk rá arra.

Amikor meghallottam az előzetest, azt gondoltam, hogy na de jó, újabb klubzene, hurrá *feel the irony* Egyébként szeretem a klubzenét, félreértés ne essék, csak szerintem ez az a fajta stílus, amivel nagyon könnyű melléfogni. Egy picit bizakodtam, habár előzetesen úgy hallottam, hogy hiphopos szám lesz, na ebből semmi nem maradt meg.

Elkezdődött a dal, és azt gondoltam, hogy na... jó lesz ez, a pre-chorus annyira jó, aztán... jött a refrén. Ami... micsoda? Jesszus, annyira gyenge, el se hiszem, hogy az a JYP szerezte ezt a dalt, aki annyi slágert legyártott már. Mondom, mintha ő sem tudná, hogy mit akarna kezdeni a srácokkal. Az előzetesekből mindig úgy tűnik, hogy valami nagyon mély mondanivalójú klippel készülnek, aztán a tényleges music video-nál ebből nem marad semmi. Egészen a Flyig úgy voltam vele, hogy olyan, mintha mindig egy újabb és újabb csapat debütálna, annyira más volt a stílusuk. Az nem baj, ha valaki kísérletezik, de... ennyire drasztikusan? Jó, mindegy, a Fly óta maradtak egy stílusnál, de ez pont az, ami nem áll jól nekik.

Tudjátok mi illett hozzájuk abszolúte? Az If you do. Semmi tryhard hiphop, semmi dubai night clubot idéző zene. Nem értem mért nem maradtak annál a vonalnál, vagy ha nem is annál, legalább az A-nél, mert az a fiatalos koncepció is illett hozzájuk.

Ah.. végső soron nem mondom, hogy csalódás, mert ez a dal a Hard Carrynél sokkal jobban tetszik, a klip is baromi jó, és szokás szerint megint tele van az album jobb dalokkal, mint a title track, de lehet sok múlik azon, hogy hajlandó vagyok megadni nekik az esélyt, mert mint eladók, nagyon szeretem őket. Csak úgy érzem, hogy elpocsékolják a tehetségüket ezeknél a daloknál... nem jön ki az, amire ők igazából képesek. És azt hiszem ezt JYP már akkor elszúrta, mikor debütáltak... azzal, hogy három olyan embert tett be rappernek, akik egyrészt nem is anyanyelvi szinten beszélik a koreait, másrészt ebből kettőnek semmi köze a raphez. Az idolokat amúgy is sok kritika éri, hogy nem jól rappelnek, mondjuk ettől függetlenül vannak köztük jók, például a Zico, P.O, Bobby, B.I, Mino, vagy a rap line a BTS-ben. De nagyon sok múlik azon, hogy az általam felsorolt emberek ezt AKARJÁK csinálni, és nem azért csinálják, mert az ügynökség ezt a szerepet adta nekik. Mondhatjátok azt is, hogy sok csapat alapvetően nem azt a zenét játssza, amit valójában szeretne, mivel sokan kapják a zenét, nem maguk szerzik. Ez tény, de a GOT7 esetében ott látom a neveiket a kreditnél, mint dalszerző vagy társproducer. És ott van bennük a potenciál, ezt kár lenne tagadni... valami azonban mégsem jön össze, és ezt annyira sajnálom. Talán ha egyszer lesz unitjuk (JJ Project, vagy JB és Youngjae), az majd igazán az ízlésem lesz.

Kérlek ne vegyétek ezt a posztot támadásként, abszolúte nem volt semmi ilyen szándékom vele. Én nagyon szeretem a srácokat, egytől egyig mindenkit, és nyilván nem szántam volna időt sem egy ilyen hosszú bejegyzésre, ha nem lennének a szívügyeim. Ha utálnám őket, csak kiraktam volna, hogy "ez a dal szar" (de ilyet még azzal a dallal sem csinálok, ami tényleg nem tetszik), ehelyett viszont próbáltam végiggondolni a problémát. Ha esetleg nektek van valami hozzáfűznivalótok vagy elgondolkodtatok a dolgon, ne habozzatok megosztani velem. Én ezt egyelőre így látom. Tényleg azt kívánom, bár ne így lenne. Ezért mondom mindig, hogy számomra két zene létezik, ami tetszik, meg ami nem. Szóval ettől függetlenül megértem, hogyha valakinek tetszik, amit csinálnak, mert mért ne, lehet csak én távolodtam el a zenéjüktől, ki tudja.

Azon gondolkodom, hogy nekem kellene-e türelmesebbnek lennem, vagy inkább önzőnek. Bevallom, tinédzser koromban eléggé érdekes stílusom volt, szerintem elég sok barátot veszítettem el az miatt, hogy túl őszinte voltam. Meg nem csak az, hanem szúrós, éles nyelvű. Aztán rájöttem, hogy ez nekem nem jó. Én szeretném megtartani a barátaimat, mert szeretem őket és fontosak. Az egyetem is megváltoztatott sok mindenben, sokkal elfogadóbb lettem. Nem mondom, hogy én vagyok a tökéletes barát, mert olyan nem létezik. De próbálkozom kedves lenni, még ha az alap természetem nem is az. Viszont úgy vettem észre, hogy ezt kezdik nagyon kihasználni az emberek.

Mivel ott hagytam az egyetemet, a volt csoporttársaimmal már csak a neten tartom a kapcsolatot. Illetve tartanám... ugyanis felém se néznek. Egyáltalán nem írnak, ha én írok, akkor arra meg csesznek válaszolni. Jönnek olyan kifogással, hogy ők szakdolgozatot írnak... persze, szeptember óta, mi? Minden egyes nap, 24/7 szakdogát írtok. Jó, én megértem, hogy nem egész nap a neten lógnak, de ha látom, hogy ezt meg azt likeolnak fb-n, akkor egy szaros üzenetet mért nem lehet küldeni a másiknak? Nincs egész nap fél órája beszélgetni egy kicsit? Hagyjuk már. A bátyám az orvosin végzett, mégis szakított rá időt, hogy írjon nekem. Van egy barátnőm, ő is szakdolgozott már, vele is ugyanúgy beszélgettem... úgyhogy ne jöjjünk már ilyen kamu dumával... imádom, mikor a képembe hazudnak egyébként. Meg azzal jönnek, hogy mégis miről írjanak... bazzeg... van olyan barátom, akivel CSAK a neten beszélek 7 éve!!!!!!, mégis van miről beszélnünk. Igazából az a tény, hogy csak arról lehet beszélgetni velük, ami őket érdekli. Ha van valami nyomoruk, egyből jönnek, hogy nyaljam a seggüket és érezzek velük együtt, de ha én írok, akkor az "most mit szóljak hozzá, engem nem érint". Fair barátság, mi? Bezzeg a szakdolgozatát olvassam el és véleményezzem is, de szigorúan csak a talpnyalásos szinten, ergo nehogy bármi rosszat merjek róla mondani. Még egy szaros "boldog névnapot' üzenetre sem képesek válaszolni. Can you gtfo, please?

Újra és újra elgondolkodom, hogy minek barátkozom ilyen emberekkel. Mi a fenéért vagyok ilyen megbocsátó balfasz. Én mindig adok második esélyt. Sőt, harmadikat is. Azért is, mert egy barátság kétoldalú dolog, mindkét félnek alkalmazkodnia kell, építeni rajta, nemcsak ráülni és beleszokni az egészbe. Éppen ezért van, hogy még a sokadik hülyeség után is tűrök, mert biztos nekem is vannak hülye dolgaim. Kinek nincsenek? Csak amikor már én vagyok az egyetlen, aki változtatni akar, akkor romlik el a dolog.

Sokan játsszák azt el velem, hogy bejelentkeznek, elpanaszolják a problémájukat, éppen kibe szerelmesek, várják, hogy reagáljak, de igazából nem a véleményem érdekli őket, hanem hogy értsek egyet, plusz menjek át bologató kiskutya üzemmódba. Nem eszmecserét akarnak, hanem valakit, akinek elsírhatják a gondjuk bajukat, de válasznak csak annyit akarnak, hogy "igen, értem, szerintem is, tényleg cuki, tényleg jó fej" stb. Erre találták fel... a naplót. Tessék, én is azért írom ki inkább ezt egy blogban, mert erre nem kell úgymond reagálnia senkinek. Csak nekem megkönnyebbülés, hogy leírom.

De komolyan. egyszerűen imádom, hogy sokan csak akkor "barátok", amikor minden happy, rózsaszín meg szivárványon táncoló unikornisok. Meg ha nekik kell valaki, akinek panaszkodhatnak. Elegem van abból, hogy lelki szemetesládának használnak, aztán simán továbblépnek az egészen.

Attól, hogy sokszor nem mondom el a problémáimat, nem azt jelenti, hogy nincsenek. Csak minek hozzam fel, úgysem érdekli őket.