I wanna be your morning, baby~
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Every day every night feel like a fool
Archívum - 2016. augusztus

Nyárbúcsúztató

2016.08.31. 20:05, Eden
Címkék: blog

Mondtam már, hogy imádom a Blackpinket?

És már itt is van augusztus utolsó napja (hoppá, éssel nem lehet mondatot kezdeni, pedig én imádom), keményen négy bejegyzést tudtam összehozni. Na majd szeptembertől igyekszem megint, nem akarom megint abbahagyni a blogot (rossz szokásom egyébként). Furcsa, hogy az általános meg a középiskolában már elkezdik az új tanévet, nem értem egyébként, hogy mért nem lehetett ezt a két napot megadni szerencsétlen diákoknak, pedig engem már nem érint. Mármint abból a szempontból sem, hogy én alapvetően csak ötödikén kezdenék, de tényleg nagybetűsen KEZDENÉK, mert nem fogok. Bármennyire fáj, én már félig-meddig elengedtem ezt a dolgot magamban. Fáj, mert baromira fognak hiányozni a barátaim, meg minden, amit együtt éltünk át. És ha belegondolok, hogy többet nem fogok velük találkozni, és még csak nem is sejtik, hogy mire készülök... az baromi rossz érzés.

Amúgy augusztus utolsó napjai forgalmasan teltek. Pénteken jöttek ismerősök hozzánk vacsorára, szombaton mentünk színházba - a Szép nyári napot néztük meg. Nekem tetszett, pedig nem volt kedvem menni, idén valahogy nem kapott el a hangulata. De nem bántam meg, igazából azon kívül, hogy végig bőgési ingerem volt (ne kérdezzétek miért, nem is volt szomorú), nagyon bejött, pedig én az Operettszínházért se vagyok oda. Vasárnap pedig kimentünk a Dunára, mert végre valahára alcsony volt a vízállás, talán most először a nyár folyamán (mármint ennyire). Hétfőn meg már kezdődött elölről a munka, úgyhogy nem tudtam valami sokat pihenni. Pedig már hetek óta szeretnék egy napot, mikor nem csinálok semmit, de nem hiszem, hogy az mostanában lenne.

Tettem fel új dizájnt. Mivel új hónapba lépünk meg már a nyárnak is vége van, szerettem volna egy kicsit naprakész lenni, tudom, mostanában nem voltam az, alig jelentkeztem. Érdekes amúgy, mikor éppen "aktív szerelmi életem" van, tehát éppen crusholok valakit, akkor nem érzek magamban ellenállhatatlan vágyat, hogy kipostoljam magamból. Mivel úgy konkrétan nem történik semmi, amit történésnek lehetne nevezni. Beszélgetünk, néha felidegesít, néha kiborít, néha odáig vagyok érte. Tényleg, ti ezt értitek? Valaki nagyon tetszik nektek, és közben fejbe tudnátok vágni, mert olyan sülthal tud lenni néha. De azért kedvelitek nagyon. Megőrjít ez a srác, ha még valaki nem tudna róla.

Jövőkép?

2016.08.29. 22:38, Eden
Címkék: blog

Mindjárt itt az augusztus vége, én meg csak két bejegyzést írtam egész hónapban, nem is csodálkoznék, ha már elveszítettem volna az olvasóimat. Itt vagytok még? Én igyekszem megint rendszeresebben jelentkezni szeptembertől, bár még nem tudom hogyan fog alakulni az életem.

Szóval az a nagy harci helyzet most, hogy én sose szerettem a szakomat. Két éve még izgatottan vártam, azt gondoltam, hogy mekkora jó dolog lesz az egész. Aztán egy félév után rájöttem, hogy konkrétan minden-minden egy nagy bullshit, ezzel a szakkal nem megyek semmire, mert nem ad kézen fogható szakmát nekem vagy hogy is mondjam. Inkább példát hozok fel: ha jelentkezel orvosira, tudod, hogy orvos leszel. Persze van ott is egy csomó választék, hogy most akkor sebész, szülész, kardiológus, meg nagyon sok minden más, de az tuti biztos, hogy orvos. Ezzel szemben az én szakom mit ad? SEMMIT. És ezt egy tanárom is megmondta, hogy tulajdonképpen nem érti, hogy ez mire jó, mert nem lehet vele semmit kezdeni. Igaza volt. Tavaly mást szerettem volna csinálni, de nem jött össze, úgyhogy vissza kellett mennem az egyetemre. Közben sodródtam az árral, nem szerettem, amit tanultam, de a társaság, a barátok miatt megérte. Meg közben volt egy-két fiúügyem is, szóval akkor minden a maradás mellett szólt, nem érdekelt, hogy elcseszem a jövőmet azzal, hogy nem találok majd ezzel a diplomával munkát magamnak.

Az volt bennem mindig is, mármint így jövőképben, hogy én másoknak szeretnék segíteni, de legfőképpen gyerekeknek: nagyon szeretem a kisgyerekeket, szeretek velük foglalkozni. Mostanában, így a szünidő alatt jöttem rá, most, hogy dolgoztam is, hogy nekem valami megfogható kell. Valami olyat szeretnék tanulni, aminek van értelme, amivel tudja az ember, hogy az válik belőle. Így döntöttem a tanítói mellett. Csakhogy mire én ezt elhatároztam, két évet már lehúztam az egyetemen...

Az a probléma, hogy nem fogom tudni időben befejezni. Nem, mert az első két félévben nagyon kevés kreditet szedtem össze, új volt a dolog, azt se tudtam, hogy mit hogyan kell, minden tárgyam csak egy-két kredites volt, pedig így is volt 12-13 darab. Nem jöttek össze jól a dolgok, szóval ha maradnék, biztosan csúsznék egy évet. Úgyhogy itt vannak a lehetőségek:

  • maradok még egy évet, hogy ne teljen haszontalanul, majd utána átmegyek másik szakra. gond: vissza kell fizetnem hat félév felét, plusz az új képzést nem tudom 100%ig államin megcsinálni
  • befejezem, és csak utána megyek át másik szakra. gond: nem marad elég állami félévem az új képzéshez
  • passziválom a következő két félévemet, folytatom anyunál a munkát, leteszem az angol felsőfokot, és jövőre felvételizem. gond: elveszik egy évem

Nem tudom melyiket válasszam... a harmadik esetében kellene a legkevesebbet kiperkálnom (fizetnem ígyis-úgyis kellene). Csak akkor tényleg mit csinálok egy évig, mondjuk lenne ötletem, mint azt írtam is, de apám nagyon kiakadna, arról nem is beszélve, hogy akkor két évet szépen elcsesztem az életemből. Anyu megértőbb, ő abszolúte támogat, bárhogyan is döntök, de apámmal már tavaly is nagy veszekedések voltak abból, hogy nem szerettem volna folytatni a szakomat. Még csak nem is arról van szó, hogy nem szeretem: ha így lenne, legalább megerőltetném magam, valamivel visszahoznám a kedvemet. Nem ez az egyetlen baj a szakommal, hanem az is, hogy nem lehet hol elhelyezkedni. Büfészak, megmondom én ezt nektek őszintén. A két év alatt akárki megkérdezte, hogy mi lesz belőled, annyit válaszoltam, hogy "nem tudom". És nem volt jó érzés, hogy ezt kellett mondanom. Nem egy elképzelések nélküli ember szeretnék lenni, hanem olyan céltudatos, mint a bátyám, aki eldöntötte kiskorában, hogy mi szeretne lenni, és tessék: megvalósította. Nem csak tengeni-lengeni akarok ezen az ostoba szakon. Nagyon jó biztonságérzetet nyújt nekem, hogy igazából elvagyok az egyetemen, mint a befőtt, hogy nem kell dolgoznom, mert mégiscsak egyetemre járok, de amit tanulok, az meg nem egy teljesíthetetlen dolog. Viszont gondolnom kell a jövőmre is, hogy nem örökké a szüleim pénzéből akarok élni. És ehhez arra van szükség, hogy stabil képem legyen, hogy lebegjen előttem egy kép, egy foglalkozás, hogy ez akarok lenni. Ezt akarom megvalósítani.

Csakhogy péntekig van időm mindezt eldönteni, és mégis ki tudna pár nap alatt dönteni a jövőjéről?

Please have mercy on me

2016.08.20. 13:18, Eden
Címkék: blog

Na sziasztok. Végre valahára ideértem, el se hiszem. Már tényleg komolyan kezdett bűntudatom lenni, amiért alig jelentkezem, pedig amúgy tényleg lenne időm rá, erre a bejegyzésre is már napok óta készülök. Na de mi is történt mióta utoljára írtam? Szüleim elmentek nyaralni múlt héten csütörtökön, és most kedden jöttek haza. Életem körülbelül leghosszabb hétvégéje volt, na nem miattuk, mert szenvedtem volna a hiányuktól, mástól szenvedtem, de attól nagyon. Szóval még péntekre beszerveztem egy hajmosást & szárítást crushomnál (kétnaponta kell mosni a hajamat, annyira zsírosodik, és pont úgy jött ki, hogy hát anyu elment, én meg a műtét óta elszoktam attól, hogy magamnak mossam a hajamat, így kényelmesebb na). Azt sikeresen túléltem, igaz, majdnem kidobtam a taccsot közben. Én nem tudom miért, de ilyen reakciókat vált ki belőlem ez a srác. Tegnap is bejött az üzletbe, én meg olyan rosszul lettem, tényleg azt hittem, hogy ugrani fog a róka. Arról nem is beszélve, hogy folyton hülyeségeket mondok, ha egyáltalán képes vagyok kinyögni valamit. Na de visszatérve, egyszerűen nem volt rá megfelelő alkalom, hogy elhívjam (múlt pénteken), ezért a Sziget előtt megint csak elmaradt, pedig még jó is lett volna, mert anyuék nem voltak itthon, szóval ha úgy alakult volna, hogy nemet mond, lett volna egy hétvégém egyedül, hogy rendbe szedjem magam. De hát nem lett belőle semmi...

Akkor úgy voltam vele, hogy na majd a Sziget után, akkor úgyis mindig túlbuzgó vagyok, meg szociális as fuck. De ezt megvárni... jó, a Sziget amúgy még gyorsan el is ment, nem mintha vártam volna a végét, mert nagyon jól éreztem magam rajta. Hétfőn a 9:40es busszal mentem fel, találkoztam két barátnőmmel, aztán együtt mentünk ki. Az első koncertünk (Years & Years) előtt persze jól beittunk, én hirtelen nem tudtam, hogy mitől vagyok rosszul, a hülye busztól, a piától, vagy attól, hogy nem ettem szinte semmit. Hát valószínűleg mind a háromtól egyszerre. Koncert közben még nem is volt semmi bajom, de utána, mikor leültünk a fűbe, azt hittem be fogok aludni, és képtelen leszek bemenni a The Neighbourhoodra. Végül sikerült, és a koncert rendbe is tett. Aztán este még megnéztük Siát, hát mit mondjak, mint előadás, egyszerűen tökéletes, a látvány, a hang, minden annyi rendben van. De mint koncert... úgy eléggé meh. Én egy koncerten táncolni szeretek, meg ugrabugrálni, tombolni, és nem meredten előre bámulni. Arról nem is beszélve, hogy az se túl szimpatikus, mikor valaki egy kukkot nem szól a közönséghez. Legyen bármekkora művész, a tiszteletet meg kellett volna adnia. Na mindegy, utána Kis Grófo kárpótolt tökéletesen. Nevessetek nyugodtan, meg húzzátok a szátokat, akkor is nagyon adta a hangulatot. Kár, hogy nem maradtunk végig, én nagyon jól elbulizgattam volna rajta. Pláne, hogy állítólag valami forgatás volt akkor éppen, és minket is felvettek, szóval esélyes, hogy benne leszünk a videóban. #karrier

Utána még járkáltunk erre-arra, beszélgettünk sok mindenről, ha jól emlékszem, olyan fél ötig kint voltunk. Aztán mentünk vonathoz, buszhoz, igaz, hogy 5:50kor kint voltam már a Népligetben, de az első busz csak 7:05kor ment... kapargattam a táskámban kifolyt churrost a telefonomról, jó program volt.

Elmúlt a Sziget, és amúgy ez a hét is nagyon gyorsan elment ahhoz képest, hogy egy hete még nem tudtam hogyan fogom túlélni egyáltalán a hétvégét (most is így vagyok). Vártam a szerdát, hogy majd akkor bejön, aztán vártam a csütörtököt, a pénteket, amikor tényleg bejött végre valahára. De... elmaradt. Mégiscsak egy munkahely, tele vendégekkel, ráadásul ott van az anyja is, az én anyám is. Nagyon meg van ez bonyolítva, pedig nem kellene ennyire bonyolultnak lennie. Pedig esküszöm, hogy nem akartam már tovább halogatni a dolgot, abból a pár bejegyzésből, amit írtam, nyugodtan következtessetek arra, hogy offon vagyok, mert tényleg.

Megmondom őszintén, régen éreztem ilyet. Általában véve olyan ember vagyok, akinek nagyon könnyen megtetszik egy srác, de csak addig, amíg nem jön a következő. Hát most vele nem így van. Borzasztóan nyálas leszek, de úgy érzem, hogy ez azért van így, mert régen kifejezetten utáltam, tehát érzelmeim mindig is voltak az irányába, csak régen negatívak. Eddig tartottak azonban. Meggyőződtem róla, hogy ő már nem az a srác, aki nem köszön nekem az utcán (mint régen). De attól a szívemet még összetörheti, és azt nem akarom.

Csak legyen már vége ennek a hétvégének.

Whistle

2016.08.10. 11:39, Eden
Címkék: blog

Basszus, augusztusban még nem írtam egy bejegyzést sem. Pedig amúgy zajlik az élet, csak annyi a helyzet, hogy egyszerűen se időm, se energiám neki ülni, és produkálni valamit. Estére mindig elfáradok, mert 6-8 órákat bent vagyok az üzletben, sokszor még korán is kell menni, úgyhogy nem marad kedvem idepötyögni valamit. Ez a dolgozó emberek élete, nem? Csak sokkal keményebben. Kérdezték is, hogy miért cseszem el erre a nyaramat, miért nem a strandon vagyok. Jogos. Az első fele, a második már nem nagyon állja meg a helyét; annyira nem tartom senki volt osztálytárssal a kapcsolatot, hogy nem is lenne kivel lemennem.

A hétvégén tartottunk egy bulit a bátyámnak, a diplomája örömére ugye. Itt volt az egész família, számomra pár olyan emberrel is, akikkel én nem nagyon jövök ki. Ha én egyszer eljutok odáig, hogy lediplomázzam, nem tudom, hogy meghívom-e őket. Tudjátok, nem szeretem azokat a rokonokat, akik sosincsenek ott, mikor az ember keresztül visz valamit, de a célban hirtelen megjelennek, és tartják a markukat, hogy ez az ő érdemük is. Nem pofátlan az ilyen? Na mindegy.

Bent az üzletben minden változatlan... mármint Vele. Na jó, ez egy picit sarkítás, mert amúgy már többet beszélgetünk, ja, és a poén, hogy elmondtam anyunak ezt a dolgot. Tudjátok, mert mégiscsak egy helyen dolgoznak (illetve crushom annyira sokat nem jár be, de na), és a barátnőim azt mondták, hogy inkább avassam be. Na, először totál kiakadt. Vagyis meglepődött, de piszkosul, és azért akadt ki, mert egyáltalán nem számított rá. Hogy az ő szavaival éljek: "soha az életben nem gondoltam volna'. Azért, mert annyira ott volt az orra előtt, és annyira kézenfekvő volt, hogy Ő az, hogy pont ezért eszébe sem jutott. Először persze jött az anyatigris üzemmód, ami bevallom, ritka rosszul esett. Aztán valahogy csak megszokta a dolgot, mondjuk ehhez az is hozzájárult, hogy crushom anyja beszélt egy kicsit róla hétfőn az üzletben, anyu pedig rájött, hogy mégsincs olyan távol tőlem, mint gondolta. Mindenesetre, ez még semmit nem jelent, attól, hogy én azt gondolom, totál illik hozzám, ő még nem biztos, hogy ugyanerre a következtetésre jut. Nem akarom megégetni magam, mármint úgy értem, hogy nem biztos, hogy el tudnám viselni, ha nemet mondana. Akkor meg inkább csodálom csendben... csakhogy attól is szenvedek, szóval most két tűz között vagyok, hogy mit csináljak. És jobbára csak ezek a gondolatok töltik ki a fejemet, mikor nem bent vagyok és dolgozom. Akkor meg az, hogy ne mondjak valami orbitális hülyeséget előtte - pedig mindig azt szoktam. Hát sajnos most csak ennyi van bennem.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre